Talán a dobosról jut mindez eszembe, aki itt a nagykörúti Horizont tánciskolában - a mikrofon korában - hangtölcsérrel a szája előtt énekel: "Nekünk találkozni kellett valahol, valamikor... Gyerekek, ha nem járjátok szépen - nem játszok mambót!..."
Mambó, szving, rumba, ezért még a szolid tangót is érdemes szépen, simán járni. Szünet. Körülnézek. Sok a fiú, kevés a lány. Gardedámok nincsenek. Rórerné - Kovács Edit, a társastánc tanára - tekintetével mutatja be a tanulókat. Az a szőke ott, gimnazista lány, az a fiú, aki mellette áll, szintén diák. Vannak itt technikumosok, általános iskolások, ipari tanulók, mindenféle-fajta gyerek.
Az öltözködésüket figyelem, túlnyomórészt egyszerűek.
A tanárnő dicsekszik. Nagy a tánckonjunktúra. Soha ennyi növendékük nem volt. Hatvanöt forint a tandíj egy tanfolyamra. Ebben az évben, tehát alig több mint másfél hónap alatt már annyian iratkoztak be, mint tavaly egész esztendőben. "Mi igyekszünk nevelni őket, s nemcsak a táncra, hanem a jó modorra, az intelligens öltözködésre is megtanítani mindenkit... Azt hiszem, jó hatással is van rájuk a tánc" - mondja.
Szving! "Zeng a mexikói karnevál..." Bizony zeng, sőt zúg, dobog, forog, pörög, harsog az egész terem. Nem csinálják rosszul. Istenem, fiatalok, tüzesek, sarkallja őket sok minden, zene, ritmus, csillogó szemek, göndör fürtök - nem irigylem tőlük...