Ami Velkey Györgynek a Bethesda kórház különtámogatására vonatkozó nyilatkozatát illeti, a legfőbb problémám kicsinek tűnhet, de talán más is átérzi. Ez pedig az az érvelés, hogy a vallásos kismamát zavarja az a „kommunikációs helyzet” amikor egy abortuszon átesett nőnek a történetét hallja-látja.
Azt gondolom, ez számára tényleg lehet nagyon zavaró-felkavaró. (...) Ahogy a meddőnek felkavaró, hogy pl. egy vallásosnak (vagy nem vallásosnak) gyereke lesz, ahogy a rákosnak esetleg „zavaró”, hogy az ágyszomszédja tovább élhet, mint ő. Vannak zavaró és kellemetlen, sőt kifejezetten fájdalmas dolgok az életben. (...)
Nem vonom kétségbe az említett érzelmet, de nem tartom elégségesnek és elegánsnak, hogy erre hivatkozva indokoljanak a döntéshozói helyzetben lévő férfiak egy politikai-ideológiai vagy pénzügyi okokból történt választást. Azt is gondolom, hogy egy ilyen típusú érzelmi konfliktust az embernek el kell tudnia viselni, a másik ember iránti szolidaritásból. Nem hiszem, hogy az abortusz bárki számára könnyen meghozott döntés lenne, de azt sem gondolom, hogy "vallásos kismamákban" a valóságban ne lenne ennyi türelem nőtársuk iránt.
Segíteni pedig lehet a problémán egyszerűbben is: például, ha nem rakjuk egy szobába az ilyen pácienseket. Vagy gratulálunk az egyháznak, ha önerőből felépít egy ilyen szülészetet a saját közönsége számára. És a pénzt, ami fejlesztésre ezek szerint van, ideológiai ellentétek szítása helyett fordítsuk a már meglévő szülészeti osztályok emberibbé tételére, vagy hálapénz-mentes egészségügyre.
