A Bajor Gizi Színészmúzeum kiállításán meglepetéssel értesültem arról, hogy az általam is csodált tenorista eredetileg a Schulder családnevet viselte, Simándy Józsefnek csak később, a ragyogó sikereket hozó pályára kerülve hívták. Ami azonban még ennél is jobban megragadott: Kistarcsa szülötte autószerelőként kezdte fiatalfelnőtt-életét, és az olajfoltos kezeslábasok közül emelte ki őt a torkában már akkor is nyilván jelzéseket adó kincs, a páratlan szépségű hang.
Tehetsége nemcsak itthon, hanem a világ számos operaszínpadán érvényesült, a közönség mindenütt melegen ünnepelte. S míg ösztönösen dúdolgattam magamban leghíresebb áriáját a Bánk bánból, az ő emlékéhez méltatlanul, groteszk módon villant föl előttem egy másik, manapság túl gyakran emlegetett iparos neve. Ezt a család- és keresztnevet nem írom le, egyrészt mert megfogadtam, másrészt mert birtokosának – a szükséges képességek híján – az égvilágon semmi köze nincs saját gazdasági villámkarrierjéhez, amelynek a végét egyelőre nem igazán tudnám megjósolni.
