Még olyan éttermet nem láttam, ahol ennyire központi szerephez jut a kenyér, jó néhány fogásba is belekomponálják, és szinte mindenhez kínálják, persze többféle változatban. Igaz, ahhoz, hogy magába a Panificio il Basilico nevű étterembe bemenjen az ember, el kell jönnie a látványpékség előtt. Ez nagyon nem olyan, mint amilyenek az aluljárói sütődék. Ennek kiterjedése, jókora térfogata van, erjednek benne a jó illatú kovászok, még dugiban is van belőlük egy műanyag vödörben az asztal alatt. Ha valami baj történne a többivel, akkor is lehessen kenyeret meg péksüteményt készíteni, abból pedig számtalan fajtát, az ilyen-olyan ételérzékenységeknek megfelelően is. Egy hosszú asztal is helyet kapott a pékségben, ezen ücsörögve lehet péksütizni, és egy jókora műanyag tehénből ehhez tejet is csurgatni, de ott jártunkkor éppen elromlott a benne rejtőzködő automata.
A tágas, olaszosan laza hangulatú, dumáló, zsibongó vendégekkel teli éttermet is belengi a pékségből kiáramló illat, ahol a hajszálvékony tésztájú pizzát is sütik a spéci kemencében, négyszáz fokon, pikkpakk, 2 perc alatt kész. A falakat is díszítik a pirospozsgás, változatos formájú kenyerek, péksütemények, az embernek kedve lenne beléjük harapni úgy is, hogy sejti, jó ideje már ott dekkolnak, nyilván fogorvos lenne a kaland vége.
Szabadfi Szabolcs tulajdonos és elképesztően megszállott pék, azonban egyáltalán nem fél a kalandoktól. A kőszegi származású srác évekig élt külföldön, Ausztriában, Olaszországban, fogyhatatlan kíváncsisággal tanulta a mesterséget, és nem ritkán, ha jártában-keltében meglátott egy neki tetsző pékséget, az utcáról bekéredzkedett, barátkozott, és, hogy tanuljon, beállt dagasztani, sütni, fogásokat ellesni. Hasonlított a mesebeli vándorlegényre, aki elmegy szerencsét próbálni, megtapasztalni a világot, és élményekkel gazdagodva tér haza, hogy kamatoztassa mindazt a tudást, amit megszerzett. Még Altamurában is készített egy olyan híres kenyérfajtát, amit már az időszámítás előtt is sütöttek ott.
Szabinak, ahogy szinte mindenki nevezi, megnyerően közvetlen, olaszos a temperamentuma, élénken gesztikulál, folyamatosan ömlik belőle a szó, egyik sztorit a másikba fűzi, önironikus humorral. Sűrűn hangoztatott mondása, hogy „a pék egy művész, aki kenyérsütéssel a szeretetet láthatóvá teszi.” És ő hiába több helynek a tulajdonosa már, két és fél év alatt egész kis birodalmat épített ki, nap mint nap kovászt táplál, maga is dagaszt, süt, olykor akár egész mást mint tegnap, mert, ha meglódul a fantáziája, egyáltalán nem fogja vissza magát, szóval tényleg alkot. Miközben a számtalan megrendelőnek pontosan leszállítja, amit kértek.
Kis pékség volt a döntő kezdő lépés Budán. Aztán, amikor már az utcán is sorban álltak az emberek, kezdett helyet keresgélni a belvárosban, ahol, amikor a terasz is működik, akár kétszáz embert is le tud ültetni. De közben már Szentendrére is kapott ajánlatot, már ott is van étterme, péksége. És éppen most szombaton, a mindinkább gasztroközponttá formálódó Hold utcai piacon, ahol igen neves éttermeknek vannak kifőzdéik, nyitja meg a saját boltját. Egyik fő portékájának a gyerekkorunkat idéző, mára kissé elfelejtett, túróval töltött zsemlét szánja.
Mi viszont méretes, meglehetősen sok mindent tartalmazó hidegtállal kezdjük a kóstolót. Egy termetes kenyeret, ami fehér lisztből, és teljes kiőrlésűből is készült, raknak hozzá félig felszeletelve az asztalra. Foszlós, a héja pedig roppanós, igencsak eteti magát. A tonhaltatárt nem fűszerezik agyon, hangsúlyos marad a hal íze. A pazar kékszőlős kéksajtot vörösborban érlelték. De kapunk markáns ízű bivalymozzarellát és parmezán sajtot is. Az úgynevezett lapított szalámi hártyavékony szeletelésű, ovális alakú és csípős. A bélszín carpaccio előzékenyen elomlik a szájban. Tipikus olasz étellel, a porchettával folytatjuk, ami göngyölt malacsült, rafinált eljárással, 8-10 óra hosszat is sül, és ennek megfelelően igazán vajpuha lesz. A csirkecombot kovászolt kenyérmorzsában rántják ki. A szicíliai cannolit masni alakúra formálják, és édes ricotta túróval töltik. A serpenyős garnélákat fehérboros, fokhagymás, petrezselymes vajban sütik, és felszólítanak bennünket, hogy „kötelező” kenyérrel tunkolni a kétségtelenül elementáris zaftjukat, ami Sándor Zoltán séf munkáját dicséri. Narancshéjas ricotta tortával zárjuk a figyelemreméltó ételsort.
A Panificio il Basilico a nem túl bonyolult, de jellegzetes és finoman készített ételek és a kellemes diskurzusok helye.
*
Sorozatunkban az ország legjobb éttermeit mutatjuk be.
