Orbán Viktorral persze nem az a fő baj, hogy nem golfozik, és hogy hétvégenként nem a Nemzeti Galéria Csontváry-kiállításán fotóztatja magát. Lehetne ő príma miniszterelnök, miközben szotyit köpköd a VIP-páholyban és fonott demizsonból töltögeti a pálinkát az Első Vejjel. Vagy ilyenkor, midőn Manrézába vonul a komplett Fidesz-frakcióval, majd leül kártyázni három másik megfáradt NER-nyikkel.
Ez egyszerű píár, és ha a szakajtószám foglalkoztatott szakértők kimutatják, hogy az emberek hajlamosak a propagandának hinni a saját szemük helyett, hát érthető, hogy beindul a vakítás. Még a világ legerősebb demokráciája is képes volt egy korrupt és tudatlan bohócból elnököt csinálni csak azért, mert a polgárok úgy érezték, vele tudnának sörözni a sarki kocsmában - így ne csodálkozzunk azon, hogy a papírról olvasott műszékely vicceknek is van bizonyos politikai hatásuk.
Innen nézve tehát tökéletesen érthető, hogy a miniszterelnöki Facebook-oldalra kikerül egy "Meló után" című fotó, amelyiken Tisza Kálmán kései utódja három párttársával - természetesen nem tarokkozik, pláne nem bridzsel, hanem - ultizik. Az viszont mégiscsak elképesztő, hogy kábé százból száz ember azt kérdezi a kép láttán: hát ezek meg kik? Ki ez a három manus, aki Fidesz-vezetőként abban a kitüntetett helyzetben van, hogy alkalomadtán elfoghatja a kormányfői piros ultit?
Hét éve épül a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Hét éve, hogy kidobtuk a régi telefonkönyveket, hét év telt el azzal, hogy az iskolaigazgatói széktől az alkotmánybírói posztig mindenhová a Fidesz megbízható emberei kerültek. Mégis keresgélni kell, hogy kik ők. Mert nincs is jelentősége, hiszen mindenhol csak Orbán Viktor van.
