Az Európai Bizottság adminisztratív irányítása alá tartozó, ám attól függetlenül működő OLAF általában jelentős pénzügyi veszteséget okozó, megalapozott bizonyítékokkal alátámasztható korrupciógyanús esetekben aktivizálja magát. Többre nem is lenne képes. Tavaly decemberben 476-an dolgoztak az intézményben, 300-an közvetlenül a csalásgyanús ügyek feltárásán, tudtuk meg a sajtószolgálattól. A komolyabb ügyeket 4-5 “nyomozó” viszi; információink szerint körülbelül ennyi embert kötött le a négyes metróberuházás körüli visszásságok feltárása is. (Az OLAF sajtószolgálata kérdésünkre cáfolta azokat az állításokat, hogy a magyar ügyeken külön húszfős stáb dolgozik.)
Forrás: Google Street View
A brüsszeli székhelyű hivatalnak nincs nyomozati jogköre. Meghallgathat tanúkat és gyanúsítottakat, betekinthet iratokba és vizsgálódhat a helyszínen, de nem tarthat kihallgatást, nem rendelhet el házkutatást, nem kobozhat el tárgyakat. Az átlagban húsz hónapig tartó vizsgálatok nem állapíthatnak meg jog- vagy szabálysértést, csak felvethetik azok gyanúját. A hivatal a feltáró munka eredményétől függően tesz javaslatot a megfelelő európai és tagállami intézményeknek pénzügyi szankciókra, illetve büntetőeljárás indítására az Unió pénzügyi érdekeit vélhetően sértő ügyekben.
“Róka fogta csuka” — fogalmazott lapunknak egy európai parlamenti szakértő, arra utalva, hogy az OLAF olykor olyan tagállami szervekkel kénytelen együttműködni és megosztani a bizonyítékait, amelyek közreműködhettek a csalás elkövetésében, vagy egyszerűen csak érdekük a tények eltussolása. Az Európai Uniót felkészületlenül érte, hogy egyes tagállamaiban kormányzati szintű a korrupció — hallottuk a sommás véleményt.
Egy belső OLAF jelentés szerint 2008 és 2015 között a hivatal 317 vizsgálat végén javasolta a tagállamoknak, hogy indítsanak büntetőeljárást korrupció alapos gyanúja miatt, de az illetékes ügyészségek csak 169 esetben fogadták meg az ajánlást. A többi ügyben bizonyítékok hiányára, elévülésre, vagy arra hivatkoztak, hogy a feltárt visszaélés nem büntetőjogi kategória. A jelentés egyetlen uniós tagállamot sem nevez a nevén, de leszögezi, hogy a hatóságok többnyire szándékosan vagy tudatlanságból altatják a csalásgyanús ügyeket. Ezt a hézagot töltené ki az Európai Ügyészség, amely bizonyos feltételek mellett jogosult lenne nyomozást és vádhatósági eljárást folytatni az Unió pénzügyi érdekeit sértő uniós csalások vonatkozásában. A független szervként megálmodott ügyészi hivatal azonban 11 tagállam — közöttük Magyarország — ellenállása miatt nem fog az EU egész területén működni, ha valaha is feláll. Budapest érvelése szerint az Európai Ügyészség nem csak gyengítené az OLAF-ot, de sértené az alaptörvényt, amely a magyar ügyészséget nevezi meg a büntetőjog egyedüli érvényesítőjének.
Az OLAF titkolózik, az Európai Bizottság pedig a fiók mélyére süllyesztette a már tavaly nyár óta esedékes korrupciós jelentését. Frans Timmermans bizottsági alelnök a minap kizárta a tagállamokat értékelő beszámoló publikálását. Indoklása szerint az éves gazdaságpolitikai ajánlásokban Brüsszel amúgy is figyelmezteti a tagállamokat a korrupció veszélyeire, minek kiosztani még egy intőt. Megfigyelők ezzel szemben úgy vélik, hogy az Európai Bizottság milliós pénzlenyúlások kitálalásával nem akarja borzolni a kedélyeket a holland, a francia és a német választások évében.
Andrej Novakov bolgár európai parlamenti képviselő, aki a felzárkóztatási források jövőjéről készülő egyik EP-jelentés szerzője, azt fejtegette egy brüsszeli konferencián, hogy egyszerűsíteni kell az uniós pénzek elköltésének az ellenőrzését. Szerinte azok a pályázók, akik már többször fennakadtak a szűrőn, kapjanak a nyakukba több és rendszeresebb ellenőrzést. A szabálykövetőket viszont elég lenne szúrópróbaszerűen vizsgálni. “A sokat hibázókat egyszerűen ki kell zárni a pályáztatásból” — fogalmazott Novakov, előrevetítve, hogy az Európai Unió 2020-ban induló költségvetési időszakának szabályai késhegyig menő vitákat fognak gerjeszteni.
