A luxembourgi székhelyű bíróság megállapította: mivel a magyarországi közjegyzőknek az uniós bíróság által vizsgált tevékenységei nem járnak együtt a közhatalom gyakorlásával, a magyar jog által szabályozott közjegyzői hivatás gyakorlásához nem követelhető meg a magyar állampolgárság. Az indoklásban a bírák arra emlékeztettek, hogy az uniós jog értelmében a tagállamok - a letelepedési szabadság elvének alkalmazása alóli kivételként - saját állampolgáraiknak tarthatják fenn azon tevékenységek gyakorlását, amelyek - akár csak időlegesen is - részt vesznek a közhatalom gyakorlásában.
A testület megállapította, hogy mivel a Magyarországon dolgozó közjegyzők főtevékenységként különböző szolgáltatásokat nyújtanak díjazás ellenében, rájuk főszabály szerint alkalmazni kell a letelepedés szabadságának az elvét. A bíróság arra is kitért, hogy kivételként sem lehetséges az állampolgársági alapú korlátozás, mert a magyar közjegyzők hatásköre nem jelent a közhatalom gyakorlásában való közvetlen részvételt sem a fizetési meghagyások kibocsátásával kapcsolatban, sem a fizetési meghagyások végrehajtásának elrendelése terén, de hagyatéki ügyekben és a közjegyzőkre bízott hitelesítési tevékenység esetében sem.
Az uniós testület figyelmeztetett arra, hogy a közjegyzői "hivatás gyakorlására vonatkozóan a magyar jogban előírt állampolgársági feltétel a letelepedés szabadságának elve által tiltott, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül".
