A magyar családjog a jogalkotók messzemenő humanizmusának adott kifejezést azzal, hogy az anya, aki nem kívánja gyermekét megtartani és a különböző kórházak egyikének a bejáratánál elhelyezett inkubátorba helyezi, ezt büntetlenül megteheti. Olybá veszik, hogy lemondott róla örökre! Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni az inkubátorokban elhelyezendő kisdedek sorsát intézők figyelmét egy minden ilyen alkalommal észlelt visszásságra. Amikor az újszülöttet a kórház átveszi, azonnal nevet „szereznek” számára. A vezetéknév többnyire az adott időponttal vagy más nappal kapcsolatba hozható, esetleg a földrajzi környezet valamely adatával kapcsolatos, a keresztnév lehet bármilyen. A hiba a születésről kiadott közleményben van.
A sajtó azt közli, hogy mikor és hol találták meg a csecsemőt, továbbá azt is, hogy milyen nevet kapott. Ez azt jelentheti, hogy az őt inkubátorba helyező, azaz róla lemondó anya megtudja hol van, illetve hová kerül a gyerek. Ideális esetben megbánja, hogy lemondott róla és azonnal keresi. De ha évekkel, esetleg sok évvel később, életkörülményei javulása után keresi meg - és ezekre lehetőséget ad neki az adott kórház címének és a gyereknek adott név ismerete - súlyos válságot okozhat egy embernek, esetleg az őt örökbefogadó családnak. Nem kívánom részletezni az ebből eredhető lehetőségeket. Javaslom, hogy a gyereket átvevő kórházak a jövőben ne közöljék azt a nevet, amit névtelenül átvett csecsemőnek adtak.
