Németh Szilárd szerint a jelenlegi politikát kritizáló szerinte álcivileket el kell takarítani. A nyílt beszéd talán jobb, mint a csűrés-csavarás, mert így világosan lehet látni, hogy mire készül a kormányzat. Volt már részünk elé sunyiságban, ideje nyíltan beszélni, amiben még igaza is lehet. Valami komoly törés történt a magyar politikában, mondta Kovács Zoltán (És), amikor a Fidesz meghirdette az egész pályás letámadást, ami nem jelentettmást mint, hogy minden olyan kormányzati, állami, társadalmi és gazdasági pozíciót, amelyek az országban fontosak kormányhű, kormányközeli emberek töltsenek be. Nem szokatlan nálunk, hogy a hatalmon lévők mondják meg „ki van velünk”, és ki nem, azt is lehet mondani, génjeinkbe ivódott. Ebben szerepet játszott az is, hogy az 1989 utáni politikusok közül Orbán Viktor értette meg a legmélyebben a pénz kiemelkedően nagy történelmi, társadalomformáló szerepét. Azt lehet mondani, hogy a pénz ilyen meghatározó szerepet a magyar történelemben még soha sem játszott, mint a most. Németh Szilárd - nyilván egyeztetett álláspontot képviselve - úgy vélte, hogy külföldiek pénzelte álcivilek még képesek lehetnek újabb rést ütni a pajzson. Jobb ezért őket, mint politikai kontárokat, a hatalom bírálatától távol tartani. Ő csak annyit mondott, hogy „folytatjuk az egész pályás letámadást”. Mivel későbbiekben a bárdolatlan szavait finomította, talán azt akarta kifejezni, hogy az álcivilekkel „folytattuk, és lehet, velük be is fejeztük”, mert jelen állás szerint másokat, akik veszélyesek lehetnek a kormánypártra nem lát a pályán. Reméljük, hogy még az esetleg sötétben bujkáló ellenforradalmárok is tanulnak az utóbbi idők példáiból, gondolhatta.