A kalandosan összeállt Grindeanu-kormány alig három hetet vészelt át botrány nélkül. Múlt héten, január 18-án aztán robbant az első meglepetésbomba. Klaus Johannis államfő megjelent a kormányülésen, utólagos interpretációk szerint, jelenlétével akadályozva meg, hogy a szociáldemokrata-szabadelvű kormány közvita nélkül, sürgősségi kormányrendelettel hatályba léptesse közkegyelmi tervezetét valamint a Büntetőtörvénykönyv (Btk.) és a büntetőprerrendtartásra vonatkozó módosító javaslatát. Az államfő nyíltan azzal vádolja a baloldali koalíciót, hogy a korrupt politikusokat akarja megmenteni a felelősségre vonástól.
A tervezet február 18-án lép hatályba. Pénteken az igazságügyi minisztérium bejelentette, a közvitát hétfőn rendezik meg a minisztérium épületében.
Tüntetések országszerte
Mindezt azután jelezte a kabinet, miután a hét végén több tízezren vonultak utcára Bukarestben és a nagyobb városokban a közkegyelmi rendelet ellen tiltakozva. A bukaresti tüntetésen Johannis államfő is megjelent, amivel sokak szerint átlépte az alkotmányosság határait, vagy legalábbis súrolta azt. A kormányzó Szociáldemokrata Párt vezetői, Liviu Dragnea pártelnök pedig egyenesen puccskísérletet emlegetett, puccskísérletként értékelte Johannis lépéseit a közkegyelmi rendelet kapcsán. A tüntetők azonban nem kérték az alig három hete hivatalba lépett Grindeanu-kormány lemondását, csupán a kegyelmi rendelet visszavonását. De negatívan értelmezte a Legfelső Bírói Tanács is mindkét rendelettervezetet, azt kifogásolta, hogy sürgősségi kormányrendelettel próbálják helyettesíteni a parlamenti törvényhozási eljárást. A két tervezet ellen a legfelső bíróság elnöke, a legfőbb ügyész és a korrupcióellenes főügyész is nyilvánosan állást foglalt.
Önmagát mentené a pártelnök
A lakosság nem az eljárás módját kifogásolta, hanem magát a közkegyelmet. A tüntetők, az ellenzéki politikusok és a média túlnyomó része úgy értelmezte azt, hogy a kormányzat a korrupt politikusokat próbálja tisztára mosni, de mindenekelőtt a PSD elnök Liviu Dragnea priuszát próbálja semmissé tenni..
Az évek óta tartó korrupcióellenes harc Traian Basescu elnöksége alatt gyorsult fel, és bár minden pártot többé-kevésbé érintett, kétségtelenül elsősorban a PSD-t sújtotta. A szociáldemokraták (és nem csak ők) évek óta megkérdőjelezik a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) függetlenségét illetve kifogásolják annak módszereit.
Olaj volt a tűzre az is, hogy a decemberi kormányalakítás azért húzódott el, mert a győztes párt elnöke, Dragnea priusza miatt nem lehetett miniszterelnök, a koalíciós társ ALDE elnöke, Calin-Popescu Tariceanu volt miniszterelnök ellen ugyancsak eljárás folyik. (Dragneat felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték választási csalás miatt. Azért, mert a Basescu menesztését célzó második referendum idején ő volt a belügyminiszter és utasítást adott a választói névjegyzék aktualizálására, ugyanis Románia tényleges lakossága és a névjegyzékben szereplők száma szinte megegyezik. Basescu úgy maradt elnök, hogy a nem valós névjegyzék alapján érvénytelen lett a referendum, különben több mint 60 százalék voksolt ellene.) Így a lakosság – a PSD szavazók tetemes része is- nem véletlenül érezte szerecsenmosdatásnak a kormány sürgősségi rendeletét.
Klaus Johannis a tüntetések után, kedden referendumot kezdeményezett a közkegyelmi tervezet és a büntetőjog módosítása ügyében.
A módosításra mindenképpen valamilyen formában sort kert keríteni, hiszen az alkotmánybíróság a büntető törvénykönyvet és a büntető perrendtartási törvénykönyvet több pontban alkotmányellenesnek nyilvánította. A technokrata Ciolos-kormány is tavaly sürgősségi rendelettel próbálta korrigálni a jogszabályokat (akkor sem tüntetés nem volt, sem az államfő nem akarta megakadályozni), de tervezetébe több nagyon problémás előírás is bekerült (az ügyészeket például a bírák fölé helyezi) így nem lehetett hatályba léptetni.
Államfői puccskísérlet?
Puccsról, puccskísérletről beszél a kormányoldal a közkegyelmi rendelet elleni utcai tüntetések, illetve Johannis államfő tüntetők közötti megjelenése kapcsán. Magyari Nándor László, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem szociológia tanára, politikai elemző Systemcritic elnevezésű blogjában, amelyben a román és a magyar közélet eseményeit elemzi heti rendszerességgel, úgy vélekedett, hogy, amit most Romániában puccskísérletnek neveznek, az valami egészen más: a tehetetlenség szinonimája, a rossz politikai elhelyezkedés és konstelláció kifejezője. A Népszava megkeresésére Magyari elmondta, véleménye szerint a téves fölállást ebben az esetben elsősorban Klaus Johannis, és a mögötte álló heterogén, csupán alkalmanként összeverődő vox populi, a civil társadalmi formációk, az utca hangja okozza. Kiemelte azonban, hogy a problémák, amiért az elnök és támogatói hangjukat hallatják jórészt valósak, megoldásra várnak.
Lényeges nevezte, hogy a kormánykoalíció pártjai, a szociáldemokrata PSD és a liberális ALDE sem a legszerencsésebb intézkedésekkel kezdték mandátumukat. A közkegyelmi rendelet és Btk illetve a büntetőjogi perrendtartás módosítása olyan ügyek, amelyek kimondottan közvitát és parlamenti döntést, törvénymódosítást, igényelnének, nem pedig sürgősségi kormányrendelettel való rendezést. A kolozsvári szociológus-elemző szerint a közkegyelem kihirdetésének aktualitása erősen kérdéses, feltételei vitathatóak, a Btk módosításának szükségessége a sürgősségi kormányredeleti úton való módosító eljárás miatt lejáratódhat, a módosítás pedig éppen az ellenkezőjére sülhet el, mint ami racionálisan és jogszerűen szükséges, sőt nagyon is aktuális lenne. Magyari szerint, ha Románia a reális korrupcióellenes harcot és nem a politikai leszámolásokat tekinti követendő célnak, akkor szükség van erre a módosításra, ugyanis a jelenlegi törvényi szabályozás szerint a hivatali hatalommal való visszaélés értelmezhető gumifogalom, aminek pontosítása több, mint szükségszerű.
Rossz időzítés
A rossz időzítés, kommunikáció és eljárási mód miatt azonban a kampányban a kormánypártokra aggatott negatív imidzs és a visszarendeződés aggálya egyaránt hátszelet kapott. Mindenekelőtt azzal a társadalmi érzékenységgel nem számoltak a kormánypártok, amely Romániában a korrupcióellenes harcnak nevezett folyamatot övezi és belevetették magukat egyfelől az elnökellenes ádáz harcba, másfelől pedig a korrupció-ellenes föllépés diszkreditálásába. Ennek valóban komoly visszásságai vannak, amelyeket orvosolni kellene, de ez a rendelettervezet azt az álláspontot erősíti, miszerint csupán a győztes politikai formáció, és csatolt részeinek, azok politikusainak meg-, illetve fölmentését, szolgálja.
Igencsak zavaros helyzet alakult ki amúgy is, eddig is. A közvélemény félrevezetése a korrupcióellenes föllépéssel kapcsolatban, a titkosszolgálatok és a DNA együttműködése és politikai befolyásoltsága, magát a korrupció-ellenességet járatta, járatja le, holott a kiterjedt és általánosult politikai és gazdasági korrupció létező valóság. Viszont a nyomozás kompromittálódik az által, hogy meg nem engedett, magyarán törvénytelen, lehallgatásokra és adatgyűjtésre alapoztak periratokat, bizonyítási eljárásokat. A kétféle kompromittáló gyakorlat oda vezethet, hogy maga az egész folyamat lejáratódik, leállítják, illetve felfüggesztik a jogos esetekben való eljárásokat is, szögezte le a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára.
Korrupt korrupcióellenesség
Hozzátette: ma Romániában a korrupció-ellenes föllépést nemcsak a korruptak hatalma és befolyása, ténykedéseik elrejtésére irányuló elvtelen támadásaik, úgyszintén korrupt és befolyásolt médiabirodalmaik, stb., a „minden politikus szükségszerűen korrupt” jelszó sikeres elterjesztése akadályozza, hanem a valóban törvénytelen eljárások fölülvizsgálatának jogos igénye is. Ezt nem látszik érteni az államelnök, amikor – elvben helyes – korrupció-ellenes retorikájával, és mandátumának, fölhatalmazásának határmezsgyéjén mozgó (ha nem azon is túl, mint például a kormány-ellenes tüntetésen való részvétele esetében), politikai föllépéseivel a korrupt korrupcióellenességet és annak intézményeit, illetve a rendszer embereit védi; velük próbál ellensúlyt képezni, az egyébként legitim módon megválasztott, parlamenti többséggel és kormánnyal szemben. Ez az eljárás nemcsak elnöki tekintélyét erodálja, hanem tovább növeli a „paloták közötti háború” áldatlan kihatását az egész társadalomra, a kormányozhatóságra, ami azután gazdasági és társadalmi értelemben is negatív hatással jár, a maradék közbizalmat rombolja, állítja a kolozsvári elemző.
