Miklós Edit jobb térdében a keresztszalag-szakadás mellett egy csontdarab letört, továbbá porcsérülést is szenvedett, illetve a bal térdében is sérültek a szalagok, ennek ellenére legszívesebben már a műtét után munkába állt volna. „Igazából fejben már az első pillanatban, amikor felébredtem a műtét után, felülírta a fájdalmat a tervezés, mert azt kérdeztem az altatóorvostól, hogy mikor van az edzés. Igaz, nem teljesen voltam magamnál – nyilatkozta tegnap a DIGI Sportnak Miklós Edit. „Az első napokban sem voltak fájdalmaim, s már a harmadik napon lábra álltam, egyedül tudtam járni.”
Az MTK sportolója pályafutása legsúlyosabb sérülésén van túl, jelen helyzetében ennek ellenére is megtalálja a pozitívumokat. „Szerencsém volt, hogy a térdkalácsínam nem szakadt el. Az egy olyan sérülés, amely után a felépülés nagyon hosszú ideig tart.”
A történtek után Miklós Edit úgy gondolja, nem hibázott akkor, amikor egy jobb kanyarban szétcsúszott a lába, majd nagyot esett (egyik léce ráadásul nem oldott le és a havon csúszva nekisodródott egy kapunak is – a szerk.). „Nem hinném, hogy hibáztam. Nem voltak túl jók a látási viszonyok, szerintem egy nyom elvitte a jobb lábamat, utána már nem tudtam kontrollálni magam. Ha egy meredekebb részen esek el, s az esés után nem akad el a síléc, szerintem meg sem sérültem volna” – közölte Miklós Edit a sporttelevízió reggeli műsorában.
Az alpesi síző most hazai környezetben, Csíkszeredában van, elmondása szerint Zakariás Éva gyógytornász társaságában napi két-három gyógytornával, két masszázzsal telnek a napjai. A céljai mindenesetre nem változtak, sérült státusza ellenére ugyanis megtarthatja a 2018-as téli olimpiára korábban kiharcolt kvótáját. „A terv szerint szeptemberben síre állhatok, s remélem, a december eleji, kanadai világkupán már elindulhatok. Úgy gondolom, hogy 2018 februárjára már 100 százalékos leszek, úgy tudok majd versenyezni az olimpián. A célom tovább is változatlan: ez pedig az olimpiai aranyérem Pjongcsangban.”
