Felröppent a hír, hogy alakulóba van egy nyugdíjaspárt. Azóta médiákban mást sem hallunk, csak azoknak az embereknek a nyilatkozatát, akik kinevezték magukat pártalapítóknak. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, akkor, amikor már van, vagy volt, a rendszerváltozás után nyugdíjas párt, és sok szociáldemokrata párt is. Az élet túllépet már a pártosodáson, mert a jelenlegi, ideológia nélküli pártok kezdenek hasonlítani a Hazafias Népfrontra, amely csak addig élt, míg a választások tartottak. A pártok hazánkban az összlakosságnak csak alig másfél százalékát tudták maguk mögé felsorakoztatni, akkor milyen jogon bitorolják a hatalmat a nagy többség fölött? Ami több száz évig működött azt, felváltották a civil szervezetek.
Az utóbbi időben, az időközi választásoknál, egyre több a független befutó, aki magányos farkasként, nem igazán tud eredményt elérni a testületekben. A rendszerváltozást követően, bölcs előrelátással – szakítva a hagyományokkal – a nyugdíjasok három szervezett összefogásával Pécsett létrehozták a Baranya megyei, nyugdíjas kamarát, amelynek jelenlegi neve a szerepét jobban kifejező nyugdíjas képviselet lett. Későbbiekben ez országos méretűvé növekedett, és a Nyugdíjasok Egyesületével közösen, két cikluson át, képviselőt is tudott a szocialista frakción keresztül a parlamentbe juttatni.
Ezen keresztül elérték a hatvan fölöttiek ingyenes utazását, és az özvegyi nyugdíjak harminc százalékra való felemelését. A baranyai képviselet alapszabályába rögzítette, hogy nem kíván egyik párt holdudvarába sem tartozni, és az aktív politizálásban részt venni. Mert nincs szükség ásítozó „aggastyánok” parlamentbe juttatására. Ezzel szemben viszont, mint egyfajta „vének tanácsa” szeretnénk közreműködni a képviselők kiválasztásában és támogatni a testületekbe való bejutásukat. Ami bevált az iskolaigazgatók pályázat útján való kiválasztásánál, miért ne volna alkalmazható a képviselő jelölteknél?
