Hiába, megint kicsordul a véleményem a Szép Szóban Gazdag László és Rakusz Lajos cikkeit elszenvedvén. Nem lehetne egy kis rovatocskám ahol kiöntöm a szívem, amikor így elkeseredek? Szóval a két cikk gondolom, vitatkozik, de nem értem, min. Gazdag nem is javasol megoldást, csak valami homályos összefogásban reménykedik, míg Rakusz újra indítaná a Keynes-i nagy kölcsönös újraelosztást, ami már egyszer globálisan befürdött a nyolcvanas években.
Szerintük csakis - és kizárólag - a magyar múlt és jelen rendszerek hibáiból következik nálunk minden baj. Az hogy nagyjából ebben az évtizedben mindenhol megtorpant a gazdaság – most már Kínában is kezdődik - valahogy nem jön elő. Az se, hogy a pánikos gazdasági elit egy része megint a populizmust pénzeli annak ellenére, hogy nincs ellenség, mint volt a kommunizmus korábban. Sajnos a kapitalizmus nem áll olyan stabil lábon hogy ne lehetne belőle diktatúra, erre jó példa maga a német fasizmus, hiszen az is abból indult ki, mint a chilei. A demokrácia ugyanolyan labilis Amerikában akár Európában.
És persze távolról se mentes a világ az egyre katasztrofálisabb gazdasági válságoktól, az ezekből táplálkozó korrupciótól, nyomortól és öldöklő háborúktól és embertelenségtől - még itt, Európában is. Miért nem lehet ezen legalább ebben a baloldali újságban, közösen kritikusan elgondolkodni? Tényleg sikerült mindnyájunkat agymosni?
