Harács (török szó, helyesebben harádzs), a mohamedán államokban nem mohamedán alattvalóktól szerzett adó neme, amelyet fizet a munkaképes szegény ember. Harácsolás: ellenséges földön a seregszükségletek kényszerúton való beszerzése. (Forrás: Révai Nagy Lexikon 9. kötet.) Tegnap este került a kezembe egy összeállítás - három írás - a HVG decemberi számában, a szerzők: Szabó Yvette illetve Szabó M. István, harmadjára G. Tóth Ida. Nagy munkát végeztek, de mi köze ennek a harácshoz? Maga, a török eredetű szó nem szerepel benne, de mégis erről van szó. Uram isten, hogy mit szedhettek össze alig néhány év alatt Mészárosék, és a többiek! Szinte követhetetlen. Kastélyok, termőföldek, szállodák (mit szállodák: szállodaláncok!), birtokok, (mit birtokok: nagybirtokok!), lovas parkok, médiák.
A médiáknál egy kis szünetet kell tartanom. Nem csak azért, mert életem hosszú évtizedei ebben a szakmában futottak le. Nem tudom elfelejteni azt a jelenetet, amikor Mészáros Lőrinctől megkérdezik, megveszi-e a Népszabadságot? Bizonytalan mosoly a válasz. Ezt most hallja először. A gazda még nem mondta meg mi lesz azzal az újsággal, és Mészáros szaki bizonytalan. Valami olyasmit válaszol, hogy minden megtörténhet. Esküszöm, hogy még meg is sajnáltam őkelmét… Kész a leltár? Hogy’ lenne kész? Szó sem esett a megépült, az épülő stadionokról határainkon belül és kívül. És még mi mindenről nem! Csak egy vissza-visszatérő gondolatom, meglehet ostoba kérdésem hiányzik: Minek? És a játékvasút még eszembe sem jutott…
