Mindannyian civilek vagyunk: magánszemélyek, de sokan civil szervezetek aktivistái is egyben. Önként, a szabadidőnkben. Mi vagyunk, akik kabátot viszünk a fagyoskodó hajléktalan embereknek, akik kutyát sétáltatunk az állatmenhelyen, fizetésünkből adakozunk a rászorulóknak, segítjük a hátrányos helyzetű gyerekek tanítását, nevelését, cipős dobozokba ajándékokat gyűjtünk az ünnepekkor, és zsákokat hordunk árvíz idején. Mi vagyunk azok is, akik elmondják a problémákat, sőt, akik megoldásokat keresnek. Ha nem lennénk, akkor mindez az államra maradna, és nem biztos, hogy minden úgy és oda jutna, ahová szeretnénk.(...) Mindennapi tapasztalataink alapján kormányzati szinten nincs fül, ami hallana, nincs szív, ami együtt érezne, és nincs értelem, mely a józan érveket figyelembe venné.
És ebbe a vákuumba robbant be az a hír, miszerint a civileket „el kell takarítani”, mert azok „nem szakmai kérdésekkel foglalkoznak”, mert azok „aláássák a politikai elit munkáját”, meg egyébként is, a civil aktivisták Soros-bérencek.
Minden eddiginél súlyosabb veszély fenyegeti a civil szférát, mely az utolsó, ami még betöltheti a fékek és ellensúlyok szerepét. Márpedig fékek és ellensúlyok nélkül nem létezik demokrácia.
Mi vagyunk a kontroll, a gát, ezért félnek tőlünk, ezért akarnak a legaljasabb eszközökkel megsemmisíteni minket.
Történelmi pillanat ez, mert most nincs értelmezhető ellenzék, ami cselekedne, már elvesztettük a sajtót, a nyilvánosság erejét, és ha még elvesztjük a civil szférát is, ami tevékenyen tudott ellenállni, akkor semmi sem állíthatja meg az ország bukását - kongatja erősen a vészharangot a Tanítanék mozgalom, a szervezet demonstrációra hív február elsejére. Ez ugyanis a Civilek Napja Magyarországon.