A Kossuth-díjas író szerint csupa jó auspicium (előjel) vette körül az év végét; a demokrácia két, szinte kikezdhetetlennek tartott pillérében, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban - gorombán fogalmazva - a butaság kerekedett felül. Lehet persze azt mondani, hogy a butaság adott esetben egy demokratikus többség ítélete – teszi hozzá Konrád, aki Hillary Clinton győzelmét várta.
Ez a „butaság” Európában és Magyarországon is az anti-európai tendenciák éltetője és melegágya. Úgy véli, Európa színesedik, s ez ellen tenni nehéz. Konrád úgy foglal állást a két véglet között - mindenkit, illetve senkit se engedjünk be Európába -, hogy valamennyi menekültet be kell.
Beszél arról is, hogy szinte egész életében kellemetlen kormányok alatt élt, de mint mondja: „Én nem Kádár Jánosban, Antall Józsefben vagy Orbán Viktorban lakom, hanem Budapesten. Ma is kellemetlen államunk és egy kellemes városunk van.” A politikát polgárként szeretné befolyásolni, akinek joga van ehhez. „De mit legyek én politikus, ha már vannak szabadságjogok és meg lehet vitatni a dolgokat a parlamentben” – teszi hozzá. Nem ad igazat a mai kormánynak nagyon sok mindenben, de az előző kormánynak sem mindenben adott igazat.
