Aki a nyolcvanas években csillapíthatatlan vágyat érzett arra, hogy folyamatosan képezze magát az olasz zeneirodalomból, egy módja volt erre: a csehszlovák rádió itthon is jól fogható olasz nyelvű adását kellett hallgatnia a rövidhullámon.
Az olasz muzsika a rendszerváltás után sem áramlott Magyarországra, s csak néhány előadót ismerünk igazán, köztük Eros Ramazzottit, aki hétfő este lépett fel a Budapest Sportarénában. Ugyanakkor az 1963-ban született világhírű énekes időnként némi csalódással állapíthatta meg: a földkerekség talán minden államában játszott számait sem tudja együtt énekelni vele a magyar közönség. Magyarországon nem alakult ki az ottani könnyűzene kultúrája. Mindmáig klisékben gondolkodunk, ha „Bella Italia” muzsikájáról van szó, lassú, dallamos számokat képzelünk el, ezért is hathattak sokak számára meglepetésként Ramazzotti számos pergő, helyenként már-már a trancet, vagy a keményrockot idéző dallamai.
Ám a gyors ritmust a jellegzetes olasz hangzásvilággal ötvözi, ez teszi Ramazzotti művészetét is oly egyedivé. A Perfetto című albumáról elhangzott számokban is a legújabb zenei irányzatok találkoznak az olasz dallamossággal. A koncerten a jelenből haladt a múlt, a régebbi dalok felé. A Terra Promessa című album több száma már a budapesti közönség számára is ismerősen csengett, a végén pedig a Cose della Vita, majd a Fuoco nel fuoco című dalt követő, s a koncertet lezáró Piu bella Cosa számnál már azok is nehezen tudtak a helyükön maradni, akik az ülőszektorokba kaptak helyet.
A koncertet egyedi show-elemekkel, rövid, humorosnak szánt betétekkel tarkította, több alkalommal ismételgette a „Budapeszt” és a „koszonom” szavakat, amiből talán némi önirónia is kicsengett, mennyire nem ismeri a magyar nyelvet.
A koncert tanulsága: igenis itthon is lenne igény a kortárs olasz könnyűzenére, s Itália több, itthon kevésbé ismert előadóművészét is Magyarországra csábíthatnák.
