Megszűnik Tasnádi László, a Belügyminisztérium (BM) rendészeti államtitkárának megbízatása - jelent meg a pénteki Magyar Közlönyben. A köztársasági elnöki határozat szerint Áder János a miniszterelnök javaslatára megállapította, hogy Tasnádi Lászlónak, a Belügyminisztérium államtitkárának e megbízatása december 10-ei hatállyal megszűnik. A határozatot Orbán Viktor miniszterelnök ellenjegyezte.
Már december elején több forrás is azt állította az Indexnek, hogy Tasnádi hetekkel korábban egyértelműen jelezte távozási szándékát Pintér Sándor belügyminiszternek. A korábbi III/II-es tisztet az idén október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60., évfordulója alkalmából rendőr altábornaggyá léptették elő Pintér javaslatára. Kitüntetése után Lázár János az egyik kormányinfón azt mondta: kínos és kellemetlen Tasnádi előléptetése. A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint minden kormánytag úgy gondolja, hogy ez probléma. „Beszéltem erről miniszterelnök úrral, és ő is úgy gondolja, hogy ez rendkívül kínos” – tette hozzá.
Állítólag Lázár nyilatkozata után az államtitkár úgy döntött, hogy lemond. Az Index forrásai szerint a beszóláson túl az is rosszul esett Tasnádinak, hogy még a Fidesz rendészeti kérdésekkel foglalkozó politikusai sem álltak ki mellette nyilvánosan. Lázár szerint Tasnádi előléptetése formális, idáig jutott a ranglistán és nem azért történt meg, mert a kormány szerint ez nem probléma. Tasnádit ugyanis egy hónappal azelőtt léptették elő, hogy elérte a szolgálat felső korhatárát, és így a szolgálati jogviszonya megszűnt. Bár a BM akkori közleménye még azt hangsúlyozta, hogy Tasnádi hivatásos szolgálati viszonyának megszüntetése, amely november 30-ai hatállyal lépett életbe, nem érinti államtitkári kinevezését, távozására nem kellett sokat várni. A hvg.hu ugyanakkor hozzátette, a szolgálati korhatár elérése miatt adódott egy olyan formális ok, amelyre hivatkozva méltósággal tudott távozni.
Rendfokozatok:
r. főhadnagy [1988] N/A
r. százados [1989] N/A
Foglalkozások, beosztások:
BRFK ÁB. Szerve III/II-2. Osztály C alosztály [1988] mb. alosztályvezető
BRFK ÁB. Szerve III/II-2. Osztály C alosztály [1989] alosztályvezető
Források: ÁBTL 1.12.2. - 114-05/6-29/1988.02.17. (29.d.)
ÁBTL 1.12.2. - 114-05/6-7/1989.01.17. (29.d.)
ÁBTL 1.12.2. - 221-63/11/89 11. sz. Emlékeztető a főkapitányhelyettesi értekezletről, 1989.07.12.
539 / 613
A távozó államtitkár (akinek egyébként a kormany.hu oldalról azóta eltűnt az életrajza) állambiztonsági múltjáról a HVG számolt be 2014 júniusában. Tasnádi ugyan már 2010 óta Pintér mellett dolgozott kabinetfőnökként, 2014. június 15-i államtitkári kinevezését követően került a figyelem központjába. Tasnádi a HVG-ben megjelent írás szerint 1989-ben a BRFK állambiztonsági szervének operatív tisztje volt. Adatlapja megtalálható az Állambiztonsági Szolgálat Történeti Levéltárának (ÁBTL) honlapján. Eszerint Tasnádi 1988-ban főhadnagyként a BRFK állambiztonsági szervének III/II-2. Osztály C alosztályának megbízott vezetője volt. 1989-ben pedig századosként vezette az osztályt. Hogy mi volt a feladatköre, nem teljesen világos. A BRFK, ahogy a teljes rendőrség állambiztonsági szervezetének felépítése a BM hasonló szervezetének, a III. Főcsoportfőnökségnek a felépítését követte. A BM III/II-2. osztályának feladata az NSZK és Ausztria hírszerzésével szembeni elhárítás volt. Az Index szerint a BRFK hasonló nevű egységének más volt a feladata: ugyan kémelhárítással foglalkozott, de a C alosztály dolga elsősorban a belső reakció, a kulturális, ifjúsági és egyházi vonalon ellenséges tevékenységet folytató személyek, diplomaták operatív megfigyelése, és a kiemelt népgazdasági objektumok védelme volt.
Ami igazán kiverhette a biztosítékot egyes tagoknál és az ellenzéki pártoknál, hogy Tasnádi neve az 1989-es Nagy Imre-temetés kapcsán is előkerül. Egy ÁBTL dokumentum, amely "A BRFK által készített terv Nagy Imre és társai újratemetésének rendőri biztosítására (egyenruhás állomány)" címet viseli, arról számol be, hogy Tasnádi - több más rendőrtiszt, így Horváth József a BM III/III. akkori csoportfőnökének társaságában - a temetésről egyeztetett. Egy másik dokumentum szerint Tasnádi egy Amur és egy Vera fedőnevű titkos megbízott (tmb) kapcsolattartó operatív tisztje volt, s az újratemetés idején telefonon tartotta a kapcsolatot ügynökeivel. Ekkori szerepéről, hogy mi volt a dolga, azt mondta: semmi. Arra, hogy 1989. június 16-án jelentettek-e neki, szintén nemmel válaszolt.
Tasnádi arra is utalt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és Pintér Sándor belügyminiszter is ismeri a múltját. A kormányfő 2014. októberében a jobbikos Novák Előd kérdésére kénytelen volt a parlamentben, nyilvánosan is beszélni Tasnádi kinevezéséről. Ebből kiderül, hogy bár Lázár közelmúltbeli nyilatkozata szerint a kormányfő is "kínosnak" gondolja a Tasnádi-ügyet, Orbán Viktor vélhetően legalább kinevezése óta tisztában van államtitkára múltjával. A miniszterelnök parlamenti válaszát azzal kezdte, hogy Tasnádi Lászlót a képviselők jelentős része régóta ismeri, 1990 után jelentős szakmai karriert futott be, kezdetben az Információs Hivatalnál, azután a rendvédelmi szervek védelmi szolgálatánál, majd az APEH bűnügyi igazgatójaként. Tasnádi 2010 óta a belügyminiszter kabinetfőnökeként több mint 70-szer képviselte a tárcát nyilvános bizottsági üléseken, munkáját közmegelégedésre végezte, ezért kapott lehetőséget az előrelépésre – tette hozzá Orbán. Munkáját szerinte sem a Jobbik, sem más párt nem támadta, nem kritizálta.
A kormányfő felvetette, ha Tasnádi jó volt APEH-osnak, rendvédelmisnek, információs hivatalban dolgozónak, nem lehet-e jó államtitkárnak. Szerint igen, ám ezt az álláspontját sokan kritizálták – a Fideszben is –, amit Orbán elfogad. "Föltéve, de nem megengedve, hogy ez hiba volt (...), hibát nem tudok egy másik hibával kijavítani, mert ilyenkor a hibákat nem kivonják egymásból, hanem összeadják" – fogalmazott a kormányfő, aki szerint ha hibának tűnik is a döntése, vállalja a következményeit, és Tasnádi államtitkár marad.
Tasnádi László nem sokkal 2014. júniusi államtitkári kinevezése után – miután a HVG megírta, hogy a III/II. operatív tisztje volt – nyilatkozott először bővebben rendszerváltozás előtti karrierjéről.
„Hatvanéves vagyok, családom van, fiatalkoromban sportoltam, a hírekben megjelentek szerint a BRFK-ra kerülve kémelhárítással, majd terrorelhárítással foglalkoztam. Ez után hírszerzési tevékenységet végeztem, de senkiről nem jelentettem. Becsülettel végeztem a munkámat” – közölte.
„Nem mondok le, mert nincs miért” – mondta a BM rendészeti államtitkára. Jelezte, egész életpályája nyilvános, amelyet egyébként a sajtótájékoztatón be is mutatott, és kérdésre válaszolva elmondta, hogy Orbán Viktor és Pintér Sándor is ismeri a múltját. Kifejtette, hogy a BM egykori III/II-2 alosztályán kém-, majd terrorelhárítással foglalkozott, majd a rendszerváltás idején az újjáalakuló Nemzetbiztonsági Hivatalba került, a terrorelhárítási igazgatóságon dolgozott.
Később a hírszerzésre került, ahol a terrorfelderítő osztályon végzett munkát. „Tehát kijelentem, hogy senkiről nem jelentettem semmit. Én a kém- és terrorgyanús személyekről jelentettem az akkori vezetésnek” – közölte. Tasnádi 2002 decembere után a magánszférába visszavonuló Pintér Sándorral dolgozott annak cégeiben. Erről ugyan nem beszélt, de a Pintér-érdekeltségű Civil Biztonsági Szolgálat (CBSZ) Zrt.-t vezette, s igazgatósági tag volt a CBSZ-tulajdonú Pajzs 07 Zrt.-ben. Pintér 2010-es belügyminiszteri visszatérése után kabinetfőnök lett, 2014-ben pedig rendészeti államtitkárrá nevezték ki.
Arra a kérdésre, hogy mi történt Nagy Imre 1989. június 16-i temetésekor, jelentettek-e neki, úgy fogalmazott, „ez egy marhaság, nekem ilyen feladatom nem volt soha”. „A kémelhárítás ma is, akkor is, és a jövőben is ügynökökkel dolgozik. A terrorelhárítás
szintén. Tehát az, hogy nekem ügynököm volt, az egy természetes dolog” – mondta Tasnádi. „Nem volt mérlegelni valóm, mert nincsenek bűneim” – közölte az államtitkár 2014-ben az esetleges lemondására vonatkozó kérdésre, hozzátéve, erről amúgy is csak Pintér Sándor dönthet.
A Fidesz és Orbán viszonyát a rendszerváltás előtti állambiztonsági múlthoz szavakban nem a kormányfő fenti pragmatizmusa jellemzi. 2010-es kormányra kerülésük óta szóban harcosan kommunista-ellenesek, ezt még az alaptörvénybe is beleírták, ám ha saját embereik titkosszolgálati múltja kerül elő, rendre hárítanak. Vélhetően ez az oka annak is, hogy a hat év alatt nem készült jogszabály az iratnyilvánosságról, holott azt több ellenzéki párt, de maga Orbán is kezdeményezte. Egy 2010. decemberében született kormányhatározat megszüntette az úgynevezett Kenedi-bizottságot, amely a rendszerváltás előtt készült állambiztonsági iratok kezelését ellenőrizte. Egy másnap kiadott miniszterelnöki rendeletben a kormány felkérte a közigazgatási és rendészeti minisztert, hogy 2011. november 30-ig dolgozza ki "az elmúlt rendszerben nem jogállami keretek között rögzített adatbázisokban lévő, egyes titkosszolgálati tevékenységgel összefüggő iratoknak a megfigyelt személyek részére történő visszaadásáról" szóló törvényt. Ez a mai napig nem történt meg.
A III. Főcsoportfőnökség
1962-ben jött létre a Belügyminisztérium (BM) III. Főcsoportfőnöksége, amely lényegében a Magyar Népköztársaság állambiztonsági szolgálatának, politikai titkosrendőrségének elnevezésére szolgált (a BM II. Főcsoportfőnökség például a nyílt állományú, egyenruhás rendőrséget takarta). Ezzel a III. Főcsoportfőnökség a BM addigi II. (Politikai Nyomozó) Főosztálya helyébe lépett. Az MSZMP Politikai Bizottságának határozata nyomán kialakított szervezet, kisebb módosításokkal, más elnevezések alatt, 1989-90-ig működött (a BM III. Főcsoportfőnöksége a katonai hírszerzés, azaz a Magyar Néphadsereg Vezérkar 2. Csoportfőnökség kivételével az összes hazai titkosszolgálatot lefedte).
A szervezet a következőképpen tagolódott:
- - III/I. Csoportfőnökség - hírszerzés
- - III/II. Csoportfőnökség- kémelhárítás
- - III/III. Csoportfőnökség - belsőreakció-elhárítás
- - III/IV. Csoportfőnökség - katonai elhárítás
- - III/V. Csoportfőnökség - operatív technika
Ugyan 1990 februárjában a III/III. jogutód nélkül megszűnt, állományának egy része átkerült az ekkor megalakuló, alapvetően a III/II. tagjaiból összeálló Nemzetbiztonsági (2010-től Alkotmányvédelmi) Hivatalhoz. A III/I., tehát a hírszerzés bázisán alakult meg a mai Információs Hivatal, amelynél a személyi-szervezeti folyamatosság a rendszerváltás ellenére csaknem teljes volt. A III/V. feladatait 1990-ben az NBH Operatív Technikai Igazgatósága vette át, amely 1996-tól Nemzetbiztonsági Szakszolgálat néven újra önálló szolgálatként működik. S végül a III/IV. feladatai a Honvédelmi Minisztérium alá rendelt Katonai Biztonsági Hivatalhoz kerültek. Utóbbit 2012-ben Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat néven összevonták az addigi Katonai Felderítő Hivatallal (a KBH lényegében beolvadt a KFH-ba).
Vagyis - a III/III. kivételével - a mai titkosszolgálati rendszer jól tükrözi az elődszervezet felépítését:
- - Információs Hivatal - hírszerzés
- - NBH majd AVH - elhárítás
- - KBH és KFH majd KNBSZ - katonai hírszerzés és elhárítás
- - Nemzetbiztonsági Szakszolgálat - operatív technika
Az Alkotmányvédelmi Hivatalt és a szakszolgálatot Pintér Sándor belügyminisztériuma felügyeli, a KNBSZ a honvédelmi miniszter alá tartozik. Az Információs Hivatal működését 2010. májusáig a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter felügyelte, a második Orbán-kormány hivatalba lépésétől 2012. augusztus 31-ig a feladatkört a külügyminiszter látta el. Ekkor az IH a miniszterelnök közvetlen hatáskörébe került, aki Lázár János (akkori) államtitkárt jelölte ki a szervezet irányítására.
