Kimutatható, hogy a magyar diákok eredményei romlanak a legjobban, a tizenöt éves korosztály közel egyharmada funkcionális analfabéta. Ez azt jelenti, hogy a most felnövő magyar fiatalok az életük meghatározó részében nagy eséllyel a társadalom perifériájára szorulnak és a szociális ellátó rendszer segítségére kényszerülnek majd. Ez pedig nem csupán társadalmi, de súlyos gazdasági feszültségeket is előrevetít. Évente huszonötezer elemi kompetenciákkal sem bíró embert képez a közoktatás, ami évtizedeken át fogja terhelni a magyar társadalmat. A tendencia több mint riasztó és – vegyük észre – világos eredménye a jelenlegi unortodox kormányzati politikának.
Az Orbán-kormány számára csupán egyetlen dolog a fontos: a hatalom kézben tartása és a királyi család, valamint az oligarchikus haveri kör közpénzek általi felzsírosodása. Az egyik főideológustól is tudjuk már: „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. Egy ilyen illiberális, centrális rendszernek pedig fontos eleme, hogy az istenadta nép ne kérdezzen, ne lázadjon, ne válasszon mást. Tűrje el, hogy odafent nagyban lopnak, cserébe kap bulvárszórakoztatást és meghagyják, hogy odalent se kelljen mindenről számlát adni. A jelenlegi kormány örül annak, hogy százezrével hagyják el az országot a tettre kész, gondolkodni és tenni képes fiatalok, mert addig sem kérdeznek és tiltakozó dühükben nem gyújtják fel rájuk a Kossuth teret.
Azzal, hogy Orbánék leszállították a tankötelezettség határát, tömegeket taszítanak ki ideje korán a munkaerőpiacra (vagy a béklyót jelentő közmunkaprogramba), ahelyett, hogy középiskolába, vagy egyetemre mennének. Azzal, hogy szűkített állami keretek között és monopoltartalmú könyvekből taníthatják csak a gyermekeinket, egyetlen céljuk van: minél nagyobb számú droidot termelni a Magyarországnak csúfolt, de valójában Mészáros & Mészáros néven működő, kárpát-medencei összeszerelő üzembe. Mi sem mutatja jobban az illiberális maffiakormány hozzáállását a valós társadalmi kérdésekhez, mint hogy míg a felcsúti kisvasút meghosszabbításának saját kormánybiztosa van, addig sem az oktatásnak, sem az egészségügynek nincs saját, különálló minisztériuma. Előbbi funkcionális analfabétákat gyárt, utóbbiban pedig emberek halnak meg és napokig még csak észre sem veszik.
A legújabb PISA-eredmények brutális romlása elsősorban az oktatáspolitikai beavatkozások következménye. Ez pedig – szemben Lázár állításával - nem a pedagógusok, hanem a kormány felelőssége. Hasonlóan szomorú felismerés, hogy ilyen esetekben az Európai Unió is csak széttárja a kezeit, mondván: az oktatás, az egészségügy, vagy éppen a tagállami választások tisztességes lebonyolítása mind nemzeti hatáskör. Vagyis, amíg a magyar választók eltűrik, amit a saját kormányuk csinál velük, addig az Uniónak sincs oka beavatkozni. Vagyis, „hülyének lenni tagállami hatáskör”. Az EU radikális reformok előtt áll. Jogos felvetés, ha az átalakítás során újragondoljuk azt is: az európai közösség hagyhatja-e, hogy bármelyik tagállam kormánya direkt beavatkozással népbutító rendszert építsen ki és ezzel évtizedekre kiható szociális és gazdasági feszültségeket gerjesszen pusztán azért, hogy továbbra is zavartalanul lophassa szét az európai közösség vagyonát. Én eddig azt hittem, hogy az európai projekt minden európai polgár felemeléséről szól, nem pedig néhány pocakosodó maffiafőnök felhizlalásáról.
Orbán Viktor vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Százhuszonegyedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom - írja a szocialista EP-képviselő.
