December 1-je az AIDS világnapja, és ilyenkor a média figyelmébe kerül ez a kór. A statisztikák szerint hazánkban is nő a HIV fertőzöttek száma, akárcsak a HepC-seké, és a szakemberek hiába mondják a magukét, sajnos nem kapnak olyan nagyfokú szakmai és emberi támogatást, amennyit ez a dolog kiérdemelne, hiszen hosszútávon olcsóbb volna a megelőzés mint a már fertőzöttek gyógykezelése. Sokan legyintenek erre az egész problémára, amíg nem szembesülnek vele: valamikor anno hazánkban is voltak nagy fáklyás felvonulások a világnap alkalmából, melyeken én is részt vettem, de mára már ez is kialudt mint a gyufaláng. A fiatalok felvilágosítása röhejes, elmaradott, az iskolákban sem kapnak megfelelő tájékoztatást, olvashattunk is a lapban, hogy mennyire "pirulékonyak" a szexuális felvilágosítás témájában a tanárok, és a szülők, azt hiszik miről nem beszélnek az nincs is.
Dívik az egy éjszakás kaland, a felelőtlen alkalmi kapcsolat, az a trendi ha valaki minél több kapcsolatot alakít ki, és nem törődnek a védekezéssel, pedig ma már számos lehetőség rendelkezésre áll. Az AIDS-eseket és a HIV fertőzötteket ma is megbélyegzi a társadalom, ha tudomást szereznek valakiről, kirekesztik, munkahelyét elveszti, és egyéni és társadalmi kapcsolatai a perifériára szorulnak, sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek minden tekintetben. Még ma is közhiedelem hogy a melegeket érinti csak a dolog, pedig nem csak ők érintettek. Egy társadalomban nagyon nehéz bizonyos dolgokat megváltoztatni, átalakítani a gondolkodást, pedig erre lenne szükség. A világnap arra jó, hogy legalább erről beszéljen a világ, és talán lesznek, akik ilyenkor ráeszmélnek arra, hogy talán jó lenne elmenni szűrésre, és fegyelmezettebb szexuális életet élni önmaguk, és mások egészsége érdekében is.