A Fidesz hatalomátvétele és a baloldal súlytalanná válása óta többször is felvetődött, hogy a nácizmus felé hajló, de mostanában inkább a "cuki" oldalát mutató Jobbikkal is össze kellene fogni az Orbán-rendszer bebetonozása ellen. Legutóbb Odze György vetette fel ennek lehetőségét egy véleménycikkben (Nagykoalíció? Népszava, 2016. november 24.). Azt hiszem, komolyan el lehetne gondolkodni ezen. És nem azért, mert a két oldal érdekei időnként egybeesnek (láthattuk ezt a kétharmados törvényekkel kapcsolatban), és nem is azért, mert Vona Gábor jelenleg a legmarkánsabb ellenzéki vezető, hanem azért, mert a Jobbik célkitűzései nem állnak annyira távol a demokrata oldal érdekeitől. De kérdés, hogy megszelídíthető-e a Jobbik? Én úgy gondolom, a szélsőséges nézetek mögött van némi valóságalap, és a Jobbik egyes céljait el lehetne érni gyűlölködés nélkül is. Például a cigányellenességüknek vannak kezelhető elemei. Ha elfogadjuk, hogy a bűnözésben magas a roma származásúak aránya, akkor meg lehet fogalmazni olyan javaslatokat, hogy növelni kell a közbiztonságot, egyben támogatni kell a cigányok munkához jutását. Az iskolákat nem kell szegregálni, de ha több roma pedagógus lenne, ők könnyebben szót tudnának érteni a gyerekekkel és szüleikkel. A nemzeti érdekek túlhangsúlyozása sem kezelhetetlen - ha magyarnak tekintünk mindenkit, aki itt akar élni, megtanulja a nyelvet, és azonosul a magyarsággal. (Ez sok évszázadon keresztül így is történt, így olvadtak be a jászok, kunok, svábok, szerbek, románok, zsidók.) Jelen pillanatban a demokratikus viszonyok helyreállítása a Jobbiknak is kedvezne. Mielőbb ki kellene dolgozni egy etikai alapot, amihez minden ellenzéki erő tartani tudja magát. De vajon a Jobbik meg tudná-e ezt tenni? Ez az igazi kérdés.