A héten hozták nyilvánosságra a világ 34 fejlett ipari országát tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2014. évi egészségügyi adatsorait, amelyek változatlanul drámai képet festenek a magyar lakosság egészségi állapotáról. A mainál hatékonyabb, könnyebben hozzáférhető és rugalmasabb egészségügyi ellátórendszerekre van szükség az Európai Unió országaiban - állapítja meg általánosságban az elemzés. A Brüsszelben bemutatott tanulmány többnyire megismétli az utóbbi évek hasonló jelentéseinek adatait és tendenciáit, de most határozottan a tagállami kormányok szakpolitikai döntéseinek előkészítésére koncentráltak a szerzők.
A megállapítások közül hatalmas sikernek állítja be az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egészségügyi államtitkársága, hogy a magyarok egyre több gyümölcsöt esznek és csökken az alkoholisták, valamint a napi dohányosok száma, az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy amikor a nyáron a lakosság szolgáltatásokkal való elégedettségét mérték az OECD elemzői, Magyarország a legutolsó helyen végzett. Ilyen háttérrel kell értékelni az egészségügyi adatokat.
Az OECD mostani jelentése is megerősíti, hogy folytatódik a tendencia: évente átlagosan 3 hónappal nő a születéskor várható élettartam a világ fejlettnek számító országaiban, így nálunk is. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy nem csökken a lemaradásunk, az uniós tagállamok közt csak a románok, bolgárok, lettek és litvánok élnek rövidebb ideig, mint a magyarok. A sorban vezető spanyolok és olaszok már 83,3 életévre számíthatnak, de az EU átlaga is 80,9 év a 2013-as 80,5 évvel szemben. A magyarok még mindig csak 76 évvel számolhattak 2014-ben az egy évvel korábbi 75,7 év után. Amiben jobbak az eredmények, az a csecsemőhalandóság visszaszorítása, a további javulást azoktól a programoktól reméli az államtitkárság, amelyeket 26 milliárd forintnyi uniós forrásból terveznek megvalósítani.
A fenti adatok mellett számtalan tragikus részletre is rávilágít az OECD jelentése. Kifejezetten sokkoló, hogy a 100 ezer lakosra jutó nem fertőző betegségek miatt bekövetkező korai halálozás (25-64 évesek) az Unió 28 országában 210 fő, a magyar adat viszont ennek a kétszerese. Nálunk 100 ezerből 411 ember hal meg túl fiatalon, ami határozottan az ellátórendszer hibáira hívja fel a figyelmet.
A rossz társadalmi közérzet, a fiatalok romló esélyei vezetnek ahhoz, hogy a 15 év körüli fiúk és lányok az elsők között vannak az európai ivászatban. Meglepő viszont, hogy a felnőtt alkoholistáink arányával ma már az uniós átlag felét sem érjük el, viszont a nyugdíj előtt utcára kerülő korosztályban nagyon magas a depressziósok száma. Élbolyban vagyunk az elhízásban, a cukorbetegségben, és mindenekelőtt a rákhalálozásban. Ennek ellátórendszere nem jól működik, hiszen miközben 100 ezer magyar között nincs több rákbeteg, mint más uniós tagállamokban, de 10 százalékkal többen halnak bele a daganatos betegségbe, mint máshol.
Az utóbbi hónapok nagyszabású kormányzati költéseinek árát változatlanul az oktatás, a szociális ágazat és az egészségügy fizeti meg. Utóbbira még mindig csak a GDP 5 százalékát költi a költségvetés, szemben az uniós átlag 8 százalékával. Az állam közvetlen hozzájárulása az ellátás finanszírozásához is sokkal alacsonyabb, mint az EU országok átlagában. A költségvetési pénz aránya mindössze 9 százalék, a kötelező egészségbiztosításba történő befizetések 58 százalékot tesznek ki, az önkéntes biztosítások 3 százalékot, a magyar betegek pedig 28 százalékot közvetlenül a zsebükből fizetik ki a gyógyulásukért. Az EU országaiban átlagosan az összes egészségügyi kiadás 37 százaléka jön a központi költségvetésből, saját zsebből mindössze 15 százalék.
Sokadszor bizonyította az OECD adatsora, hogy az orvos- és ápolólétszámot nézve nem állunk rosszul, a rendszer leterheltsége azért nagy, mert sokszor ülünk az orvosnál, az évente 12 rendelő-látogatásunkkal messze vezetjük ezt a statisztikát.
