Korábban magától értetődőnek tűnt, hogy az – elvileg – 2017 februárjában az EP elnökségéről leköszönő Schulz helyére, honfitársát, a néppárti frakcióvezetőt, a CSU politikusát, Manfred Webert válasszák meg. Csakhogy őt múlt héten megerősítették a képviselőcsoport élén, így biztosan nem örökli meg a posztot Martin Schulztól. A német sajtó már korábban jelezte azt, hogy Webert nem igazán vonzza ez a kihívás, ezért inkább továbbra is frakcióvezetőként képzeli el politikai jövőjét.
Pedig komoly tét forog kockán. Nemcsak az az adómentesen évi 300 ezer euró, ami a pozíció betöltéséért jár. Az EP elnökének, ha jól végzi munkáját, némi beleszólása van abba, merre haladjon tovább az EU. A magyar kormány számára nyilván jó hír lenne, ha Schulz távozna, hiszen a szociáldemokrata politikus több alkalommal bírálta a magyar kormányt a demokráciaellenes intézkedések miatt. Ugyanakkor nem minden néppárti politikus gondolkodik úgy Schulzról, mint Orbán Viktor, többen nagyon is elismerik, kompromisszumra késznek tartják.
Távozását ugyan nem lehet készpénznek venni sorsa azonban nagyban függ a német belpolitika további alakulásától. Amennyiben ugyanis ő lenne az SPD kancellárjelöltje, s a jövő év szeptemberében esedékes német választást követően is folytatódna a koalíciós együttműködés a CDU/CSU-val, úgy Schulznak jó esélye van arra, hogy külügyminiszter legyen. Sőt, akár már jövő év elején kinevezhetik külügyi tárcavezetőnek, hiszen Frank-Walter Steinmeier jelenlegi külügyminiszter március közepétől lehet hazája államfője.
Schulz ténykedésével az Európai Néppárt is elégedett. Manfred Weber frakcióvezető elismerte, hogy honfitársa jó munkát végez. Képviselőcsoportjában azonban úgy vélik, hogy a szociáldemokrata politikusnak tartania kell magát a megállapodáshoz. Sajátos módon, különösen a német képviselők nem látnák szívesen 2017 februárja után is az EP elnöki székében – írja a Spiegel legutóbbi kiadásában.
Jelölt lenne is, de egyikük sem Schulz kaliberű politikus. Közéjük tartozik az olasz Antonio Tajani, aki 1994 óta EP-képviselő, 2008-2014 között pedig uniós biztos volt José Manuel Barroso bizottsági elnöksége alatt. Tajani már hónapok óta kampányol megválasztásáért, sokan azonban azt vetik a szemére, hogy amikor fény derült a Volkswagen botrányára, nem lépett fel kellő határozottsággal. Másokat az aggaszt, hogy Silvio Berlosconi volt olasz kormányfő jó barátja.
A francia Alain Lamassoure-t is érdekelné az EP elnöki tisztsége. Az 1944-es születésű politikus a konzervatív Republikánusok párt tagja, 2009-2014 között az EP költségvetési bizottságának élén állt. Az EP-ben több funkciója is van, mégis a legfontosabb ténykedése talán az volt, hogy ő írta a Lisszaboni Szerződés néhány passzusát. Jelenleg egyébként ő a francia néppárti képviselők delegációjának vezetője. Hazájában dolgozott egykor kormányszóvivőként, szolgált Európa-ügyi miniszterként, hírek szerint kiváló kapcsolatokat ápol Jean-Claude Juncker bizottsági elnökkel. Lamassoure visszafogott, csendes, barátságos személyiség, ám - mint a Spiegel írja – felmerül a kérdés, olyan személyiség-e, akire Európának szüksége van. Talán túl békés egy ilyen poszthoz, miközben most nem árt némi határozottság, amikor a populisták térnyerése miatt akár az EU jövője foroghat kockán.
A jelöltek között emlegetik az ír Mairead McGuinnesst. Esetleges megválasztása esetén női elnöke lenne az EP-nek, ami talán jobb színben tüntetheti fel az uniós törvényhozást. McGuinness a konzervatív frakció liberális szárnyához tartozik, talán ez állhat megválasztása útjába. Egy kelet-európai politikus is bejelentkezett az EP elnöki tisztségéért: a szlovén Lojze Peterle, aki 1990-1992 között hazája első miniszterelnöke volt.
Othmar Karas is el tudná magát képzelni az EP elnökeként, ám az Osztrák Néppárt (ÖVP) politikusa nem sorolja magát a favoritok közé. 2012-2014 között az EP alelnöke volt, 2011 óta az osztrák konzervatívok delegációvezetője. Kiválóan ért a pénzügyi kérdésekhez, de nem sorolják az igazán színes egyéniségek közé. Szerinte Martin Schulznak végre nyilatkoznia kellene arról, maradni óhajt-e az EP élén, vagy sem. Hírek szerint a német politikus annyira nem akarna menni, bár nyilván az SPD kancellárjelöltsége, vagy a külügyi tárca vezetése szintén vonzó kihívás lehet számára.