Ha a hatalom embereinek a mai alkotmánymódosítás előtt nem az egyenszöveget kellett volna mondaniuk, talán átírhatták volna Karinthyt. Valahogy így: "Nem akarok semmit tőled, te ijedt kis magyar, csak meg akarlak simogatni, óvatosan, hogy jólessék neked, hogy megnyugodj, és biztonságban érezd magad, és elhidd, hogy nincs okod félni, nem kell tartanod semmitől, én vigyázok rád és megvédelek". Hiszen pártunknak és kormányunknak nincs más törekvése, mint hogy megvédjen bennünket. Csak sokan nem értik meg, vagy félreértik, netán nem szeretik, ha simogatják és védik őket, esetleg már annyi rossz tapasztalatot szereztek, hogy mindentől félnek. Még a simogatóktól is.
Most az a kérdés, hogy az "új egység" érvényesül-e a parlamentben. Vagy azok a makacs, rátarti, de főleg nemzetellenes ellenzékiek megtorpedózzák a módosító javaslatot, amelyet - fontosságára tekintettel - maga Orbán Viktor nyújtott be. Van rá esély, mióta a Jobbik megzsarolta a Fideszt. A többiek ugyanis biztosan a nem gombot nyomják, vagy nem szavaznak, vagy be sem mennek az ülésre. Meg is mondta Kósa Lajos, hogy a baloldali képviselők sosem szerették nemzetüket, tehát nem is várható tőlük más.
Szerencsére azonban a hatalmi kommunikáció már jó előre felkészült minden eshetőségre. Ha meglesz a kétharmados többség, akkor győz az igazság és a jó. Ez esetben a(z) - egyébként érvénytelen és eredménytelen - népszavazás felhatalmazásával élve a parlament újabb lépéseket tehet Brüsszel megfékezésére. Hiszen Szijjártó Pétertől tudjuk, hogy a kötelező betelepítési kvóta veszélye nem múlt el, az Európai Tanács decemberi ülésén ismét napirenden lesz, tehát a kormánynak még küzdenie kell ellene. Ha viszont nem hallja meg elég képviselő az új idők új szavát, akkor kiderül, ki akarja megvédeni Magyarországot és ki nem. Utóbbiak arról ismerszenek meg, hogy nem szavazzák meg az alkotmánymódosítást. Vagyis - és most ismét Kósa Lajost idézzük - nem szeretik hazájukat. És nem lehet rájuk számítani a haza - és természetesen minden ember - védelmében. "Hát milyen ember, milyen képviselő az ilyen" - tette fel a költői kérdést a mindig bölcsen szóló frakcióvezető.
Talán még eszébe jutott Karinthy megoldása is, amikor sehogy sem tudta megsimogatni a félénk kis nyuszit, mert az bemenekült a farakás mögé. "Most ott van, és nekem szét kellene szedni az egész halom fát, hogy megtaláljam. De szétszedem, szétszedem én, ha addig élek is, szétszedem és megfogom, és megragadom a füleit, és felkapom a levegőbe, és megforgatom, és a falhoz vágom, és szétloccsantom a fejét, azt az ostoba, makacs, szamár fejét, amivel nem akarja megérteni, hogy csak meg akarom simogatni."
Persze a hatalom nem ilyen vérengző. Csak meg akar védeni.
