Maga előtt látja a Maestrót nem annyira zenekarának élén, nem is vezénylés közben, hanem jobbára yachtjának fedélzetén, vagy versenyautóján, amint közismert megszállottságával a sebességet hajszolja. Azt vallja a kötet írója, hogy Karajannak nagy híre volt a muzsika világán kívül és túl páratlan kommunikációs képessége. Magánéletéről a karmester ugyan édeskeveset árult el, inkább a zene világába rejtette titkait.
A biográfia alkotója, Sylvain Fort maga is sajátos egyéniség. Jó tollú publicista, gazdasági és politikai kommentátor, imádja a klasszikus irodalmat, miközben közismert szakembere az operák világának is. Párizsi kiadója, az Actes Sud a jeles Classica zenei folyóirattal szövetkezett, közösen szerkesztették a kötetet. A szerző szembeszegült azokkal, akik Karajant jellemzéseikben gyakran a zenekarok diktátoraként ábrázolják, bár igaz, amióta a berlini együttes élére nevezték ki, hajthatatlan volt. Megszállottja a kristálytiszta, átlátszó hangzásnak, és ebből évtizedeken át jottányit sem engedett. Kivált az EMI hanglemez cég fejedelmének, Walter Leggének az oldalán.
Csakugyan eredeti akart lenni a maga műfajában ez a félig a képzeletet követő életrajz. Azt állítja, hogy a Mester rendszeresen kemény „belháborút” vívott Wilhelm Furtwänglerrel, és ebben a küzdelemben Karajan állítólag igénybe vette azokat a „szellemi fegyvereket” is, amelyekkel még Goebbels és Göring oldalán ismerkedett meg. És ezzel a könyv francia írója, maga is „elveket” valló és elrugaszkodott fantáziájú, egyes vélekedések szerint azt óhajtja bizonyítani, hogy a fiktív életrajz nagy néha rövidebb úton jut el a valósághoz, mint a görcsösen a tényekhez ragaszkodó.
