- Lassú forrásban az értelmiség elitje

A tudósok általános véleménye szerint, az egyes számú értelmiségi ma Magyarországon Lovász László matematikus, az MTA elnöke, és nem csak választott funkciója, hanem hazai és nemzetközi tekintélye okán is. Ugyanakkor, mint az várható volt, több tudós is úgy gondolja: a kormány politikájának következtében a magyarországi demokrácia leépül, s ez ellen tennie kell valamit az akadémia tagságának, a tudósok elitjének is. Bonyolítja a helyzetet, hogy a politikai pártok mögött sincs megfelelő értelmiségi bázis, a politika elidegenítette magától az értelmiséget, amely bizalmatlansággal viszonozza ezt. A tudomány mégsem vonulhat elefántcsonttoronyba - így forrong a tudósok elitjének egy csoportja, amire Lovász László nem oktalanul válaszol úgy: fél, a politika megosztja az akadémiát is.

A levél és a petíció

Huszonnyolc kutató írt nyílt levelet az országban végbement antidemokratikus folyamatok és a sajtószabadság veszélyeztetése miatt Lovász Lászlónak még októberben. Részlet a levélből:

"E levél aláírói, a Magyar Tudományos Akadémia különböző világnézetű és szakmai érdeklődésű tagjai és doktorai, aggodalmunkat fejezzük ki a Magyarországon az utóbbi néhány évben végbemenő antidemokratikus folyamatok, különösen a sajtószabadság veszélyeztetése miatt. Igen károsnak tartjuk az Alkotmány olyan módosításait, amelyek csökkentik a demokratikus államokra jellemző fékek és ellensúlyok szerepét, és a menekültválságot felhasználva idegengyűlöletet ébresztenek. Az oktatás, kutatás és az egészségügy súlyos válsága mellett különösen aggályosnak tartjuk a közmédiumok államosítását, kormányszócsőként történő használatát, és a meglévő független sajtóorgánumok felszámolását, így előbb az Origo átalakítását, majd a napokban a Népszabadság bezárását."

„Ismerem a levélírók aggodalmait, de erről közösen kell gondolkozni és tárgyalni. Ígérem, tanulmányozom a levélben foglaltakat. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az Akadémia nem egy politikai szervezet, az MTA egyetlen vezetőjét sem politikai platform alapján választották. A tagság véleménye politikai kérdésekben megosztott, de én sem a bal-, sem a jobboldalt nem képviselem, én a tudomány, az oktatás, a kultúra ügyeinek képviseletére vállalkoztam. Véleményem szerint az MTA-nak ilyen kérdésekkel kell foglalkoznia, és nem politikával” – reagált a levélre az MTA elnöke a kormánypárti Magyar Időknek, majd néhány nappal később a 168 Órának adott interjújában. Ennek ellenére a tudósok petíciót indítottak, amit eddig az MTA 213 köztestületi tagja írt alá.

Külföldi tiltakozók

Nemcsak itthon emelték fel a hangjukat nagy tekintélyű tudósok: a Népszabadság bezárása és az Orbán-kormány politikája elleni tiltakozásképp lemondott tiszteletbeli akadémiai tagságáról Torsten N. Wiesel Nobel-díjas svéd orvos, neurológus. A külföldi tiszteletbeli vagy külső tagok közül ugyanezt tette az argentin Thomas Jovin biológus, a magyar származású, Kanadában élő Hernád István Róbert pszichológus, az izraeli Isreal Pecht biológus és Daniel Dennett elmefilozófus, a Tufts Egyetem tanára is, aki korábban már majdnem kilépett a testületből, de ekkor rábeszélték a maradásra. A Népszabadság bezárása azonban már neki is túl soknak bizonyult, így október 17-én ő is benyújtotta lemondását.

A Buenos Aires-i születésű Thomas Jovin szakterülete egyébként a molekuláris biológia és a biofizika, a németországi Göttingenben dolgozik, a Max Planck Társaság független kutatóhálózatához tartozó biofizikai kémiai intézet molekuláris biológia osztályát vezeti. 2007-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Lovász Lászlónak írt levelében úgy fogalmaz: „én és sok kollégám a nemzetközi közösségben nagy megdöbbenéssel figyeljük a társadalmi szabadság és igazságosság pusztulását a jelenkori Magyarországon”. Jovin jelezte, hogy nagy tisztelettel gondol számos magyarországi kollégájára, például a Debrecenben dolgozó szakemberekre. Ugyanakkor nyilvánosan is szeretné bejelenteni, hogy az Orbán-kormány elnyomó intézkedései miatt kénytelen lemondani tiszteleti tagságáról. A budapesti születésű Hernád István Róbert (Stevan Harnad) ugyancsak Lovász Lászlónak címzett, október 8-i keltezésű levelében hivatkozott Thomas Jovinra, és közölte, hogy ő is lemond 2001 óta birtokolt külső tagságáról, ugyanilyen okokból. Hernád István Róbert szakterülete a pszichológia, a kognitív tudományok professzora, Kanadában, a Québec-i Egyetemen valamint Nagy-Britanniában, a Southhamptoni Egyetemen dolgozik. Lemondó levelében ő azt írta: mivel nem Magyarországon él, nincs joga arról értekezni, mit is tehetnének az akadémia belső tagjai. Reméli ugyanakkor, hogy más külső tagok is felismerik majd történelmi felelősségüket ebben a helyzetben. Szerinte az idő múlásával Orbán Viktor egyre mélyebbre viszi le az országot arcátlan, szégyenteljes pusztításával, és aki nyíltan nem száll szembe ezzel, az bűnrészesnek érezheti magát. Ő ezért döntött így, hogy október 8-i hatállyal lemond külső tagságáról – derül ki a levélből.

Eddig hiába az akadémikusok háborgása, Lovász László fenntartja álláspontját: "Ha az akadémia politikai viták színterévé válna, akkor szétesne és többé nem tudna igazi tudományosan megalapozott, kiegyensúlyozott állásponton lenni" - mondta például csütörtökön, amikor megnyitotta a magyar tudomány ünnepének rendezvénysorozatát Budapesten. Kiemelte, hogy az akadémián számos olyan kutatás folyik, amely a jelenleg zajló társadalmi folyamatokkal kapcsolatos. Az MTA politikai kérdésekben ugyanakkor nem alakít ki testületi véleményt - hangsúlyozta az elnök, aki sajnálatát fejezte ki, hogy néhány külső akadémikus lemondott a tagságáról.

Az újabb nyílt levél

Az MTA elnök újabb nyílt levelet kapott, amelyet ezúttal Rakusz Lajos mérnök, a Kutatási, Technológiai és Innovációs Tanács egykori elnöke tegnapi dátummal írt neki a már említett, 168 Órában megjelent interjúja kapcsán. A levelet érdemes szó szerint ismerni:

"Tisztelt Elnök Úr!

Figyelmesen átolvastam a 168 óra hasábjain október 27-én az Akadémia társadalmi szerepvállalásával kapcsolatban megjelent írásokat,valamint az Önnel készített interjút. Megértem Önt. Azt kérem tisztelettel, Ön is próbáljon megérteni valakit, akinek a mostani politizálás ugyancsak nem tetszik, de az értelmiség hallgatása sem.

Ön éveken át dolgozott Bill Gates szellemi műhelyében, eminens részese a computer sciente diadalának. Mindenkinél jobban tudja tehát, hogy a XXI. században az országok felemelkedése (és pusztulása) a tudástól, a megszerzett ismeretek hasznosításától függ. Az is evidens Ön számára, s remélem, az akadémikus társainak is, hogy Magyarországon az oktatás, a tudás átadásának feltételei, s ezzel a jövő generációinak kilátásai évről évre gyorsulva romlanak. Azt pedig még inkább érzékelik, hogy a kutatás támogatása, s az elért kutatási eredmények hasznosítása, az innováció alakulása elmarad nem csupán az európai követelményektől, de hazánk lehetőségeitől is. Hogy versenyképességünk hanyatlása hosszú évek óta tart, a 29. helyezésről 15 év alatt 40 hellyel csúsztunk hátra, s az utóbbi évben már hat hellyel zuhantunk vissza. Tudósaink által kivívott presztízsünk, s ezzel párhuzamosan megbecsülésünk a világban lassan a múltba vész. Ezek a tények.

Az Akadémia az értelmiség kiemelkedő teljesítményt felmutató, nemzetközi presztízzsel is rendelkező, az ország legtekintélyesebb testülete. A Magyar Tudományos Akadémia felelőssége ebből fakadóan kiterjed a társadalom, az ország sorsának alakulására. Az Ön által képviselt testületnek kell (kellene) a legérzékenyebbnek lennie, s minden vitán felül, megfellebbezhetetlenül jeleznie, ha az ország rossz irányba halad, ha az emberi méltóság társadalmi méretekben sérül. Ha a modern világ értékeit a hatalom intézményesen leépíti, s azok egyre kevésbé érvényesülhetnek hazánkban. Mindez nem politikai álláspontok arányának a függvénye. A gyűlölködés elutasítása, az erkölcsi tisztaság és tisztesség elvárása az Európai Unióban nem politikafüggő.

Ön a világ egyik legnagyobb tudósa, akit ennek megfelelő tisztelet övez. Az Ön szava súlyos. De a hallgatása még súlyosabb. Az egyik a felemelkedést segítheti, a másik a belenyugvást szolgálja. Ezt mérlegelnie kell, ha tetszik, ha nem. Közismert, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem emelte fel szavát a rasszista nézetek tobzódása idején. Az Ön tudományterületén maradva: az Akadémia miért is nem vette tagjai közé Neumann Jánost 1937-ben? S ugyanez évben az amerikai National Academy of Science miért választotta tagjai közé az akkori világ (mint kiderült) egyes számú matematikusát? Sokak szerint most Öné ez a kitüntető elismerés. És Ön nem megy az Egyesült Államokba, hanem onnan jött. És nem »csupán« rasszizmusról van szó. Hanem az ország tönkretételéről.

A tudományos élet működésének egyik sarokpontja a függetlenség. Az autonómia. Sérültek ezek az elvek az utóbbi években? Igen. Megszűnt az OTKA? Igen. Mégis, az idei Közgyűlésükön megtapsolták azt a miniszterelnököt, aki kijelentette: mi, a kormány és az Akadémia »össze vagyunk láncolva.« Valóban? És ez tapsot érdemel?

Végezetül. Mit is tett a Nature folyóirat a 2000. év első számának címoldalára? »A XX. századot Budapesten csinálták.« A XXI. századnak még csak az elején vagyunk...

Minden jót kívánok Önnek, Elnök Úr!"