- Ki a felelős?

Nem szívesen mondok ilyet, de butaságot beszél Kovács László, amikor azt állítja, hogy Mesterházy Attila miniszterelnöki ambíciói miatt veszítették el a 2014-es választásokat. Rutinos politikusként, gondolom, Kovács is jól tudja, hogy az általános politikai gyakorlat szerint csaknem mindig egy szövetség legnagyobb pártja adja a miniszterelnök jelöltet, és ki vitathatná, hogy az MSZP minimum kétszer akkora támogatottsággal rendelkezett, mint a többi ellenzéki párt együttvéve. Kezdetben valóban úgy tűnt, hogy Bajnai Gordon jelentős támogatottsággal rendelkezik, de amint kiderült, hogy lényegében ugyanott folytatná, ahol 2010-ben abbahagyta, ez azonnal öt százalék körülivé esett vissza. Megjegyzem, hogy Bajnai volt az egyetlen politikus, aki ebből és a választás eredményéből levonta a megfelelő konzekvenciákat és tudomásul vette a választók döntését. Úgy gondolom, hogy ez a választási vereség sokkal súlyosabb és fájdalmasabb volt annál, hogy egyetlen ember nyakába lehessen varrni. Az eset mindenesetre rámutat arra, hogy az egyes pártokon belül is mekkora ellentétek feszülnek. Ha már a vereség okairól beszélünk, abban véleményem szerint sokkal nagyobb szerepet játszott az, hogy az ellenzéki pártok képtelenek voltak megszólítani az embereket, képtelenek voltak valóságos alternatívát felmutatni nekik. Tudom, hogy sokaknál ez kiveri a biztosítékot, de amíg a mindennapi problémákkal küszködő, egyik napról a másikra élő embereknek a szabadság és demokrácia felemelő érzésén kívül mást nem tudnak ajánlani, a vereségük előre borítékolható. Ezek önmagukban nem oldják meg az emberek égető problémáit. Valóban fontos a miniszterelnök jelölt személye, de annál sokkal fontosabb az a program, amelyet képviselne, és amelyet az ellenzéki pártok immár hat esztendő alatt sem voltak képesek megalkotni. Még mindig ott tartunk, hogy Orbán leváltásán kívül semmi mondanivalónk sincs az emberek számára. Arról állandóan szónokolunk, hogy ők mit csinálnak rosszul, de arról már kevesebb szó esik, hogy mi hogyan csinálnánk jobban. Bűnbakkeresés helyett tehát inkább fel a munkára! Mindenkire szükség van. Azokra is, akiket ma személyes ambícióik egymás ellen fordítanak. Amíg meg nem tanuljuk az ország érdekét személyes érdekeink elé helyezni, ne reménykedjünk a sikerben. Addig marad a süket duma és a bűnbakkeresés.