- Az ég szerelmére

- A napokban megjelent lemez címe: Az ég szerelmére. Van-e ennek a közkeletű magyar fohásznak ez esetben valami más értelme is?

- Kettős jelentése van. Ha felkiáltójel lenne a végén, akkor valóban csak a fohászra utalna, de mivel nincsen, ettől kezdve erősen megnyílik ennek a szóösszetételnek a horizontja: az ég szerelmére szól a lemez. Elég sokat járkálunk manapság Közép-Európában lehajtott fejjel, lesütött szemmel, a köveket rugdosva. Elmúlnak évek és nem nézünk fel az égre! Nézzük meg a délszaki népeket: láthatjuk az ordító különbséget köztünk és a mediterrán emberek között, hogy milyen boldogan élik meg az életüket, mi pedig egy ilyen októberi, esős estében tudunk igazán fájni, mint amilyen a mai. És fájunk is, szerintem sokkal többet, mint kéne! Éppen ezért jó látni olyan tájakat, ahol nem szégyen egy nagy piros virág, egy pohár bor, egy kis jókedv. Azt gondolom, hogy habitusunk és vérmérsékletünk szerint mi alapvetően déli nép vagyunk, erre utal a zenénk is. Maradjunk is meg annak! Ha e lemez hatására csak néhány ember felnéz az égre, már megérte. Az idő ugyanúgy telik felettünk, ha jól érezzük magunkat és akkor is, ha nem.

- A lemezhez csupán egy közreműködőt hívott segítségül Farnbauer Péter személyében. Miben különbözik ez a zene egy Ghymes-felvételtől, hiszen ott is ön az első számú szerző?

- Nagy különbség nincsen, de nem is törekedtem rá. Én már régóta hangulatokat írok, a stílusokkal nem nagyon törődöm, mert már elég sokfajta stílusban megfürödtem. Kamaszkoromban beleszerettem a klasszikus zenébe, később műveltem is, az egyetemi kollégiumi szobatársaim „nagy örömére” Bach-partitákat játszottam. A 70-es évektől megkísértett minket a magyar könnyűzene. Magyarországon ez kevésbé volt feltűnő, mert közelebbről látták-hallották, mi viszont a „szláv tenger széléről” ismerkedtünk meg vele. Abban az időben csodálatos együttesek, zenészek, szövegírók, zeneszerzők működtek és ennek a bűvkörébe kerültem én is. Aztán nagyon erőteljesen belépett az életembe a népzene, különösen – hegedűs lévén - az erdélyi vonós muzsika. Táncház-zenekarként kezdtük, amelynek én voltam a prímása. Tehát sok testközeli találkozásom volt a különböző stílusokkal, imádtam bennük részt venni. Aztán jött a crossover. Ma már felmerül, hogy szükség van-e egyáltalán stílusokra. Úgy vélem, kell, hogy azokat is műveljék, a maguk szigorú megközelítésében. A zene minőségét azonban nem az adja, hogy tisztán játszanak-e egy stílust, vagy keverik őket.

- Milyen hangulatok, ihletések jellemzik ezt a lemezt?

- Amikor az ember dalokat ír, ránéz a naptárra, mert egyfajta krónikás, függetlenül attól, hogy ketten, vagy egymillióan hallgatják. Krónikás akkor is, amikor kiáll a színpadra, mert kimond valamit, formál egy hangulatot. Én most 2016-os hangulataimat rögzítem, de ezt úgy kell érteni, hogy részt veszek a mai világban, nem vonultam fel a hegy tetejére. Nézem a tv-t, járom az utcákat, üldögélek a kávéházban, hallgatom a véleményeket, barangolok az interneten. Eljut hozzám minden, jó is, rossz is. Ami elér, megérint, azt megzenésítem.

- A koncerten elhangzanak korábbi színházi zenéi is.

- Ez a koncert azért is olyan szép, meredek és izgalmas, mert minden új. Először itt a szólólemez, amelynek keresztmetszetét játsszuk. Ezek a dalok még soha, sehol nem hangzottak el. A színházi zenék ugyan elhangzottak, felvételről, például az Éden-földön című fantáziám, amely immár második évadban kerül színre a Nemzeti Színházban és Vidnyánszky Attila igazgató szerint még évekig menni fog. Játszunk ebből, a Mária című musicalemből is több dalt. És teljesen új a közös zenélésünk Al Di Meolával, akivel eddig még nem találkoztam személyesen. Új zenészeim vannak, akikkel két hónapja próbálunk. Újnak mondható kapcsolatom a világhírű operaénekessel, Tokody Ilonával, aki két dalt énekel velünk. Vele már korábban összebarátkoztunk, nagyon nyitott, víg kedélyű hölgy, meghívtam őt a lemezemre is egy dal erejéig. De nagyon erős jelenléte lesz a Budapesti Ifjúsági Kórusnak is, akikkel már hosszú ideje dolgozom együtt. Legalább hatvanan leszünk a színpadon. Számomra az is nagyon fontos, hogy Al Di Meola az én zenémbe kapcsolódik be. Nagyon komolyan veszi, kottákat kért tőlem, írta, hogy többször meghallgatta a zenémet és tetszik neki. Remélem, jól érzi magát a közös zenélésben, amelynek egy része előre megírt, egy része pedig improvizáció lesz. Két zenésznek, akiknek évtizedek óta hangszer van a kezükben, tudnak beszélgetni akkor is, ha személyesen nem is ismerik egymást.

- Hogyan vették fel a kapcsolatot Al Di Meolával?

- A Danubius Music szervező irodával dolgoztunk együtt tavaly egy Aréna-koncerten és akkor ők kiposztoltak neki egy hegedűszólómat. „Ki ez a Dzsingisz kán?” – kérdezte ennek hallatán. Így indult…

- Meola World Sinfonia együttesének magyar dobosa van, Kaszás Péter.

- Igen, éppen ezért hívtam meg őt a saját zenekaromba is.

- E szép zeneünnep után milyen feladatok várnak önre?

- Szeretném folytatni a Ghymes mellett szólóban is. Továbbra is foglalkoztat a színházi munka. De már finisben van az új karácsonyi Ghymes-lemez, Mennyből az angyal címmel. Ádvent idején nagyon sokat fogunk koncertezni, e sorozatot december 28-án koronázzuk meg a Szent István Bazilikában tartandó fellépésünkkel.