Miért kell folyton hazudozni? Ezt a kérdést akár naponta feltehetjük a kormányfő, a külügyminiszter, az MNB elnöke, Lázár, Rogán és a többiek megnyilatkozásait hallgatva. Miért jó a hatalomnak, ha hazugságok hálójával borítja be hazánk lakosságát, felszínre hozva a jellem legocsmányabb vonásait? A válasz egészen egyszerű: az emberek megszokták, hogy így éljenek, vagy keressék a megélhetés nagyon szűkre szabott lehetőségeit. Így aztán Orbán Viktor elferdítheti a pozsonyi csúcson történteket, Szijjártó hazudhat a migránsok megszállta nyugati fővárosokról, Matolcsy válasz nélkül hagyhatja a kínos kérdéseket, Farkas Flórián, a Lázár szerint méltatlanul támadott roma-helytartó szabadon élvezheti tolvajlása gyümölcseit, Rogán tetszése szerint hozhatja helyzetbe magát, szomszédait és üzletfeleit. Csak legyintünk, tudjuk, a rendőrség nem fog nyomozni, az ügyészség nem emel vádat, a bíróság pedig - néhány tiszteletreméltó kivételtől eltekintve - behunyja a szemét és füldugót használ. Megszoktuk, mert rászoktattak, hogy kényelmesebb nem gondolkozni és kérdezni. Csalnak? Egye fene, csak hagyjanak békén! Legazemberezik a pápát és kitüntetik őket? Istenem, a pápa messze van, talán nem is tudja, miket ír róla a megveszekedett újságíró, hiszen a tömjénfüst mögé húzódó püspökök nem fogják értesíteni, mellé állni pedig végképp nem kifizetődő számukra. „Így élünk mi. Idegünk rángó háló” – írta József Attila, akinek itt és most sürgősen befognák pörös száját, ahogy tették ezt Fekete György vezényletével az írókkal, hiszen tudják: a pénz beszél, az igaz szónak kuss legyen! Szép lassan behálóztak. Nem is olyan kényelmetlen, megszokható. Kicsit szorít, kicsit bűzlik a mocsár, de az a lényeg, hogy a fejünk még kilátszik a mocsokból. A jövő? A gyerekeink, unokáink jövője? Majd csak lesz valahogy! Legfeljebb elmennek szerencsét próbálni és ukránokat költöztetnek az üres házakba.