A Népszabadság nem szűnhet meg, legfeljebb kénytelen átalakulni. Mostantól kezdve ugyanúgy terjedhet, mint annak idején a Beszélő, csak nem papír alapon, hanem az interneten. A lényeg, hogy akik eddig írták és szerkesztették, azoknak a hangja tovább is hallatsszon. Ha a magyar lapok üres címoldallal tiltakoztak a sajtószabadság korábbi megsértése ellen, akkor az a legkevesebb, hogy most is kiálljanak a betiltott laptársukért. De ez csak egy egyszeri akció lehet. Hosszú távon is meg kell szervezni a diktatúrával szembeni ellenállást. Azt hiszem, eljött az idő, amikor nem lehetünk finnyásak, és a nemzetközi közvéleményhez, a szabad országokhoz, a magyar politika által nem befolyásolt nyugati pénzemberekhez, vállalatokhoz kell fordulnunk, nemcsak erkölcsi, hanem anyagi segítségért is.
Nézetem szerint ez egyáltalán nem lehetetlen. Indíthatnának egy kereskedelmi jellegű, nyugati hirdetésekkel támogatott napi vagy hetilapot, amelyik foglalkoztathatná a Népszabadság most elbocsátott, gazdag tapasztalattal rendelkező újságírógárdáját. És itt vagyunk mi is, hűséges olvasók. Összedobhatnánk annyi pénzt, hogy a kirúgott újságírók megélhessenek, és független munkatársakként tovább dolgozhassanak, az eddigi szellemben. Lehet, hogy csak az Interneten jelenhetnének meg a publikációik, de tovább adhatjuk azokat. Az érvénytelen népszavazáson kívül vannak más eszközök is, amelyekkel hangot adhatunk a véleményünknek, és táplálhatjuk a reményt, hogy nem lesz mindig így. Egyszer ez a ránk kényszerített hazug és gyűlölködést szító rendszer is elmúlik, és megvalósíthatjuk régi álmunkat, a szabad Magyarországot.
