Aki helikopterrel száll fölébe, vagy TEK-es vállak mögül néz csak a nagyvilágra, annak más képet mutat a táj. Amikor csak a nyaloncok, a mikrofonállványnak használt médiamunkások és "főnöki" kólásüveget gyűjtő bizalmik jelentik a külvilág első és egyben egyetlen szféráját; az ember könnyen megbolondul. Azt hiszi, tévedhetetlen, hogy minden, amit tesz, elrendeltetett. Hogy van közjogilag nem, de "politikailag érvényes" és alkotmányozásra feljogosító szavazás, hogy van közpénzjellegét elveszítő vagyon, amelyet törvényalkotással ki is lehet lapátolni a közösből. És, hogy krokodil módjára mindent be lehet habzsolni, nem kell a visszafogottság, a konszolidáció, a gömböcbe minden gucci-táska elfér még, hiszen sohasem pukkad ki. Hogy hentes módjára le lehet vágni a Népszabadság szerkesztőségét, mert úgy sem éri az ingerküszöböt.
Hiszen annyi mindent eltűrt már a nép, idővel ezen is túllép. Ahogyan túllépett a közszolgálati hírügynökség pártalapon szelektált szerkesztői gyakorlatán (ezt mi sem fogja jobban bizonyítani, hogy ezt a közleményt sem merik majd kiadni), ahogyan megtűri, hogy tízmilliárdokat költenek az adójából a közmédia agymosására. A nép elegánsan elfelejtette, hogy annak idején miként tömték ki a baráti médiát állami forintokkal, majd Orbán személyes viszonyának megromlása miatt hogyan fordították át a pénzágyút a még "barátibb" érdekeltségekre.
A magyar közvélemény jótékonyan elfelejtette már, miként sorvasztották el a Metropolt - miután Orbán barátja nem volt barát többé -, hogy az Origo kurtán-furcsán kirúgott főszerkesztőjét miként követték tisztes újságírók önként felállva, hogy a vs.hu-nak juttatott közpénzjellegű, családban maradó matolcsy-forintok kibukása után hány bátor médiamunkás állt fel és választotta a bizonytalant. Mert így tiltakoztak a szabad sajtó erdogáni bekebelezése miatt. A Népszabadság lemészárlása jóval több egyszerű politikai döntésnél, a diktátori hajlam teljes elhatalmasodásának egyértelmű bizonyítéka.
Mi, nem felejtjük, hogy a Fidesz miként irt ki és mérgez meg mindent, amit nem tud a saját befolyása alá hajtani. Nem felejtjük, mit tesznek a Népszabadsággal. Nem felejtjük, hogy miként gyilkolta le a szabad sajtó minden egyes bástyáját és miként épített ki putyini, megfélemlített, megtömött lakájvilágot. Nem felejtjük, hogy kik asszisztáltak mindehhez, hogy kik maradtak csendben a helikopterzajban, hogy kik tűrték meg a maradék tisztesség agresszív felszámolását. A korlátozottan cselekvőképes diktátorok idővel mind megbuknak. Csúnyán, fájdalmasan, sok veszteséggel. Nem felejtünk.
Orbán Viktor vízválasztó, az illiberális államot meghirdető tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Száztizenkettedik alkalommal kongatom a harangokat, de addig folytatom, amíg szükség van rá. Mert európai demokrataként ez a dolgom.