Másfél évet kellett arra várni, hogy az euró tartósan olcsóbbá váljon, mint 310-315 forint. A Standard & Poor's szeptemberi felminősítése óta még egy hónap se telt el, és a múlt pénteki 303-304 forintos árfolyamot követően számosan azt találgatják, hogy mikor fog már ismét 2-es számjeggyel kezdődni a kurzus. Erre ugyan ma még szinte lehetetlen választ adni, arra azonban igen, hogy az erősödő forintnak vannak-e nyertesei, és arra is, hogy a nemzetgazdaság számára kedvező-e ez a folyamat?
A kormányzati megnyilatkozások alapján az még távoli, hogy a forint-euró keresztárfolyamot abból a szempontból szemléljük, hogy milyen kurzus mellett lépünk be az euróövezetbe. Ugyanis, ha ez egyszer bekövetkezik, akkor ki emlékszik majd arra, hogy mi is történt 2016 őszén? Pedig a 2004 májusi uniós csatlakozásunkat követően azért kell a kormánynak évről-évre benyújtania a konvergenciaprogramot Brüsszelnek, hogy bizonyítsuk: egyre közelebb kerülünk a közösség átlagához. Sajnos az elmúlt 12 évben éppen ellenkező folyamatnak vagyunk a tanúi, pedig a felzárkózás önmagában is forinterősödéshez vezethetne. A mostani forinterősödés sem erről szól, hanem sokkal inkább arról, hogy a Standard & Poor's-t követően november 4-én a Moody's is kiemeli Magyarországot a bóvli kategóriából. A nemzetközi pénzpiacok tehát azt jelzik, hogy évek óta nem volt viszonylag olyan biztos befektetési célpont hazánk, mint most. A forint árfolyamának áttételesen ugyan, de jót tett az is, hogy az angol font, a Brexit bejelentése óta brutálisan gyengül.
Ami a magyar gazdaságot illeti, az exportban érdekelt cégek a gyenge forintnak örvendenek. Az augusztusi külgazdasági adatok mégis a kivitel 12,5 százalékos - 12 hónapra visszatekintő - bővüléséről adnak számot, újabb rekordszintű külkereskedelmi többlet mellett. Azonban az erős forint - mint látjuk - ma már alig befolyásolja a kivitelt. Ennek oka, hogy a nagy, magyarországi exportáló vállalatok közvetlenül euró alapon importálnak, és így történik a kivitel is. Amelyek mégis forintban számolnak el, azok úgynevezett fedezeti ügyletet kötnek, így csökkenthetik az átváltásból eredő veszteségeiket.
A forint erősödésének nagy kárvallottjai a külföldön dolgozó magyarok, akik a múlt héten megjelent adatok szerint 1000 milliárd forintnak megfelelő devizát utaltak haza. Az itthoni hozzátartozók most kevesebb forintot kapnak a rokonoktól érkező pénzek után, mint korábban. Ugyanakkor ez a hatalmas összeg javítja a folyó fizetési mérleget. A külföldön dolgozók viszont nem itt adóznak, és számos magyarországi beruházás nem valósul meg, mert a szakemberek más országban találtak maguknak munkát. (Tőlünk az itt élő külföldiek 2015-ben 150 milliárd forintot utaltak haza, 10 milliárd forinttal kevesebbet, mint egy éve. Nekik viszont átváltási nyereségük keletkezik.)
Ha a forint "engedelmeskedik" a piaci törvényeknek, akkor erősödő pályára vált. A jegybank céljainak ez nem felel meg, mert a hírhedt alapítványaik és egyéb pénzköltéseik (ingatlan, műtárgyak stb.) forrása éppen az az árfolyamnyereség volt, amit a devizatartalékon elértek. Ez most megszűnni látszik. Most mégis kicsi az esélye annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank beavatkozik a forint erősödése ellenében. Ez ugyanis költséges művelet, és az eredménye is kétséges. A jegybank most jogosan bízik abban, hogy nő az euró beáramlása a hazai állampapírpiacra, és előbb-utóbb beindulnak a régóta - euróban - várt uniós támogatások is. A jegybank viszont ismét nyeshet a 0,9 százalékos alapkamaton, bár a növekvő inflációs kilátásokra muszáj figyelniük, ami a kamatvágási szándék ellen hat.
