Várható volt, hogy Orbán, legyen bármi is az október másodikai népszavazás eredménye, fanfárokkal harsogja tele a médiát és diadal jelentésekkel ünnepli önmagát. Tudjuk, ők csak győzni képesek, s végül sikerült is olyan adatot találniuk, amellyel ki lehet állni melldöngetni. Orbánék sorra vettek vissza várakozásaikból, először a 100 százalékos részvétel igénye hangzott el, majd csak a relatív többség, ha az igen-ek győznek, a kormányfő lemond, végül azonban nem is az eredmény, csupán a részvétel lett a fontos. (Részvétem!) Kósa úr makogása a tévében jól mutatja az egypárti kommunikáció tanácstalanságát. Az is természetes, hogy az ellenzéki pártok, az MSZP-től a Jobbikig az eredmények láttán mind a Fidesz kudarcáról, így a saját kampányuk sikeréről beszéltek. Egyes pártok Maradj otthon! javaslata valóban relatív sikert hozott, de a minimális arányt elérő igen szavazatot javasló Liberális Párt is győzelemről beszél. A legeredményesebb mégis a Kétfarkú Kutya Párt lett, amely szarkazmusával komoly tényezővé vált.
A végeredmény számai azt mutatják, hogy az egy éve tartó fideszes gyűlöletpropaganda értő fülekre talált, a párt megerősítette bázisát, jó alapokat teremtve magának a 2018-as parlamenti választásokra. A szavazásra jogosultak közel 40 százaléka támogatta a kormányt, több mint 60 százalék vagy ellene foglalt állást, vagy a 15-20 milliárdos, brutálisan drága kampány dacára közömbös maradt. Eredménynek tekinthetjük, hogy a demokratikus oldal, úgy tűnik, az eddigieknél hajlamosabbá vált az együttműködésre, a körzetenként egyetlen, Fidesszel szembeni jelöltet kihozó előválasztásra, az eddigi tapasztalatok alapján azonban ennek megvalósulására nem mernék nagy tételben fogadni. Valamennyi ellenzéki párt Orbán lemondását követeli – egyebek között a Brexit-szavazást elbukó Cameronra hivatkozva –, csakhogy ez itt nem Anglia, egy fideszes pedig, mint tudjuk, soha nem mond le.
Úgy tűnik, valamennyi politikai formáció elért valamit, amit sikerként könyvelhet el. Csak a "plebs" maradt egyedül a listán – ahogy Ady írta annak idején. A magyarok mindenképpen veszítettek, elsősorban a szolidaritás, a keresztényi szeretet eszméjét, azután a sok pocsékba ment milliárdot, továbbá a szabadságszerető, befogadó nép hírnevét. A megosztottság, a gyűlölködés bizonyára még sokáig velünk marad, a milliárdok továbbra is ömlenek a Fidesz nevű fekete lyukba, hazánk renoméja pedig egyre jobban, az Orbán-kormány nemzetközi elutasítottságával párhuzamosan süllyed. Ezt akarjuk?