„Tájékoztatom, hogy egyszerűsített honosítási kérelme nyomán, Magyarország Köztársasági Elnöke Önöket honosította; az ezt igazoló okirat megérkezett Főkonzulátusunkra. (…) Üdvözlettel, Eskücsoport”
Ezt a levelet kapta Kolozsvárról e-mailen a sajószentpéteri Sándor – írta meg az Észak Online. Csakhogy Sándorék sohasem nyújtottak be ilyen kérelmet, lévén születéstől magyarországi magyar állampolgárok. A külüggyel, Kolozsvárral soha dolguk nem akadt, a levél mégis az ő címére érkezett. Kérdésére azt válaszolták, hogy azt ő maga adta meg a kérelmében. Sándor ezt azért szerette volna saját szemével látni, ám a válasz szerint „nem áll módunkban beszkennelni, de amikor jön esküt tenni, a kérelme azon lapját, amely tartalmazza az e-mail címet, kinyomtatjuk Önnek.”
És ha ez még nem lett volna elég: Sándor a Nemzeti Választási Irodától is kapott egy mailt, nem létező családtagja számára. A légből kapott Krisztinát arról tájékoztatták, hogy kérelme alapján felvették a központi névjegyzékbe.
Sem a külügy, sem az NVI nem véli úgy, hogy mindez kissé aggályos. Az NVI szerint a választások tisztasága ezzel nem kérdőjeleződik meg, nem történt szabálytalanság. Szijjártóék szerint pedig olyan információ, amely rendszerszerű hibára utalna, nincs. A panaszosnak pedig annyit írtak: ha mégis úgy érzi, sérelem érte, elnézését kérik.
Aki most azzal jönne, hogy a fentebb leírt eseménysorozat révén tömény választási csalás-szag árad Kolozsvárról (meg ki tudja, még honnan?) – nos, annak véleményével egyáltalában nem tudok mit kezdeni.
