A Budapest Bábszínháznak már az előterében különböző játékok szórakoztatják a gyerkőcöket és nagyokat egyaránt. Az egyik legnépszerűbb az egérverseny. Ez úgy néz ki, hogy vékony madzagot spulnira kell tekerni, és minél gyorsabban tekerjük, annál közelebb fut hozzánk a farkát intenzíven mozgató kisegér, és akié hamarabb ér be a célba, az az első. Felnőttek gyermeki infantilizmusát is erősen fokozó játék.
Egy másik esetben vékony lemezt kell erőteljes ritmusban röcögtetni, s ekkor a fölé helyezett, fából faragott kis ember figura, amelynek keze-lába intenzíven mozog, úgy néz ki, mintha ír sztepptáncot lejtene.
Este 9-kor még Ludas Matyi előadás is kezdődik a stúdióban, de mi azt az este negyed kilences programot választjuk, amit színpadtechnikai shownak hirdetnek, mivel bemutatja a színpadtechnikát. Torma Gábor műszaki vezető érdekesen, sok humorral szemlélteti, hogy mi minden kell az előadáshoz. Ott áll király bábujával a készülő produkció, a Csillagszemű juhász még csupasz, festetlen díszletében Beratin Gábor színész, elmond egy rövid részt a szövegéből, úgy, hogy egyenletes munkafényt használnak, zene sincs, zörejek sincsenek.
Majd elkezdik megmutatni, hogy ez a jelenet temérdek hang és fény effektussal is előadható. Sőt, jókora nevetéseket vált ki annak illusztrálása, mi minden baj származhat abból, ha a világosító, vagy a hangpultos mondjuk másnapos, elront valamit. Aztán még föl lehet menni a színpadra, a kulisszák mögé is, mondanom sem kell, hogy ez milyen élmény a gyerekeknek. Amikor rohanni akarunk a Játékszínbe, még muszáj a bejárat előtt kicsit megállnunk, mert két feketébe öltözött színész, elképesztően jól kinéző világító halakat úsztat a levegőben, rátapadnak velük a járókelőkre, egy ideig akár követik őket, köröket írnak le körülöttük, igazán jó ötlet.
Már szinte el is késünk a Játékszínből, de még mindig a folyosón állnak a nézők. Egyetlen embert megvárakoztatni is illetlenség, a meghirdetett kezdési időpont után húsz perccel még összezsúfolódva ácsorogtatni a nézőket, és cirka két perc híján félórás késéssel kezdeni, ezért pedig elnézést sem kérni tőlük, hatványozottan az. Különösen úgy, hogy sejteni lehet, a többség át akar érni még egy másik helyre.
Amúgy az Ez nem boszorkányság!, zenés divat- és illuzionista show kedves program. Hajdú Steve a tőle megszokott fanyar humorával, a kellő összegyakorlottság híján keletkező döccenőket rögtönzésekkel áthidalva, konferál. A színészek divatbemutatót tartanak különböző produkciók jelmezeiből, kicsit illegetik, billegetik magukat, majd kimennek. Van akit éppen a Lui művésznevű bűvész varázsol elő egy ládából, de kártyatrükköt is mutat, tűzzel is manipulál, és végül a Vidám kísértetbe is igencsak beleillően mutatós átszellemültséggel asztalt lebegtet. Közben egy fiatal srác, Farkas Zsolt, dalát tényleg megélve énekel egyet, később még egyet. Színészi teljesítmény nem sok van ebben, de rövid, kellemes móka.
A Budapesti Operettszínházban viszont évről évre, a legjobb erők felvonultatásával, beleadnak a Színházak Éjszakájába apait, anyait, miközben az általuk alapított Broadway Fesztiválon, a Nagymező utcában, szabadtéren is szórakoztatják a publikumot. Miután este 7-től is játszottak egy teljes előadást, nem készülnek el este fél 11-re a mikroportokkal való beállással, de ők nem gondolják azt, hogy várakoztathatják a már amúgy is régóta sorba álló nézőket. Beengedik őket, közben folyik a mikroportokkal való beállás. Elnézést is kérnek ezért a nagyérdeműtől, amelyik ezt abszolút elnézi, sőt élvezi. Néhány színész pedig abszolút rákap a dolog ízére, és olyan hatásosan énekel el egy-egy dallamrészletet, hogy még el sem kezdődött a produkció, de ő máris hatalmas tapsot kap.
Érződik, hogy nem akarták ezt így, de jól sül el, a Színházak Éjszakájába ez abszolút belefér, ez is kicsit beavatja a nézőt abba, hogyan készül az előadás. Először az Elisabethből látunk összeállítást, később is tematikus blokkok következnek, van köztük sikamlós, mondén, és persze van, amelyik a szerelemről szól. Mindezt Peller Anna konferálja, saját kis pikírtül előadott bökverseit is bevetve. De Janza Kata, Szinetár Dóra, Földes Tamás, Kerényi Miklós Máté és Szabó P. Szilveszter hosszabb, blőd verseket is elmondanak, egyszerre kiállva, egymás szavába vágva, olykor már kissé hosszan, de azért meglehetősen szórakoztatóan.
Persze, hogy a színház főrendezője, Kerényi Miklós Gábor is tartogat magának néhány hatásos színpadra lépést. Egymást váltják a sztárok, de vannak harsogóan fiatal fellépők is, és még a színház ügyelője, Király Anna, meg bútorosa, Visi Károly is dalra fakadnak. Tomboló siker után hajnali 1-kor igencsak elégedetten távozik a publikum.
