Már szinte alig pislákolt bennem a remény, és teljesen elkámpicsorodtam, amiért én még nem kaptam meg, de amikor a minap kinyitottam a levélszekrényünket, és ott megpillantottam az egyéb reklámkiadványok között diszkréten meglapuló, régen várt kék színű nyomtatványt. Megnyugodtam, mégsem vagyok kirekesztve, velem is kommunikál a Fidesz-kormány, nyilván tart és számít rám! Nagy szó ez emberek, ebben az elidegenedett világban. De lépjünk túl a személyes érzelmeken. Magyar emberhez méltó becsületességgel átlapoztam a kiadványt, de a régóta ismert, és orrba-szájba szajkózott féligazságokon túl új, értelmes érvet nem találtam benne. Egy-két megjegyzést azért tennék ennek a reklámanyagnak a kapcsán. Rögtön az elején írva vagyon, hogy "2015-ben egy országnyi, több mint másfél millió illegális bevándorló érkezett Európába." Ez bizony nem kevés, de egy országnyi? Egy másik. "Ha nem cselekszünk, pár évtized múlva nem fogunk ráismerni Európára."
A nem cselekvés mindig valós veszélyt rejt magában, ez igaz. Ha nem cselekszünk, és a következő választás után, már ha lesz, még mindig ők maradnak hatalmon, akkor rá sem ismerünk majd Magyarországra. A rendszerváltozás kori Orbán Viktorra már most sem lehet ráismerni. Végül a bennünket is sújtó, tervezett pénzbüntetés mértékéről. 78 millió forint fejenként tényleg sok, de egy magyar emberre hét év alatt csak egy millió forint uniós támogatás jut, ez hogy jött ki? Hova tűntek az uniós pénzek, a forint milliárdok? Tudom, hogy nem egyes személynek kapták, hanem pályázat útján osztották szét. Bárhogy is volt, van, és lesz, ha igaz ez az átlag egy millió, akkor a Fidesz-közeli kevesek igencsak jól jártak, míg a többség, a magyar emberek zöme boldogan és büszkén sétálgathat a felújított burkolatú, esténként pazarul kivilágított utcákon, tereken.
