Az új pártokon (DK, MOMA, Együtt, PM) kívül van itt hazánkban ellenzék, aki valóban le akarja váltani az Orbán rendszert? Megkönnyebbültem, amikor az MSZP kongresszusán azt a Molnár Gyulát választották elnöknek, aki legalább egy olyan kijelentést tett, hogy az ellenzéki pártoknak (tábornak) legalább a vasárnapi asztalhoz együtt kellene leülni. Meg is kapta ezért magáét. A félelem nagyúr, de azt azért sehogyan sem tudom felfogni, hogy az idézett kijelentéstől hogyan lehet - egy olyan kampány időszakban, ahol arról van szó, miként tegyük érvénytelenné a kormány népszavazási referendumát - a kormány estleges támogatásáig eljutni. Tudom, Gyurcsányt is saját pártja buktatta meg, de ő a maradás érdekébe mégsem változtatta meg véleményét. A párt vezetése pedig abban bízik, hogy tagjainak többségét - akik köztudottan szintén idegen ellenesek -, azzal tudja megtartani, esetleg növelni, ha az EU-ban esetleg napirendre kerülne a kötelező kvóta, akkor ezt ők is elleneznék? Ez kétes remény, hiszen akkor – mint ahogyan ezt maguk is elismerik – a kormány mellé kell állni, ami azért talán mégsem hoz, hanem inkább visz.
Azt is ellentmondásosnak tartom a szavazás elleni bojkottal szemben, hogy felszólítják a kabinetet a határőrizet megerősítésére. Sokan a civil szervezetekben, a civil megmozdulások vezetőiben látják az igazi ellenzéki erőt. Azt hiszem, keményen csalódniuk kell, ha tavaszi megmozdulások egyik főszereplőjének, Pukli Istvánnak a legutóbbi nyilatkozatát olvassák: „nem akarunk kormányt buktatni”. Majd így folytatta: „Észre kellene már venniük a magyar embereknek, nincs olyan, hogy baloldal vagy jobboldal”. Ha viszont nincs, akkor hogy érti azt a mondatát, amely szerint „sem a szélső-jobboldal, de a jelenlegi baloldal sem lehet alternatíva az ország irányítására”. Ez szerintem csak úgy érthető, hogy maradnia kell a jelenlegi irányítási rendnek. Tehát, ha tőlük reméljük az Orbán rendszer felszámolását, akkor még nagyon sokáig várni kell!