Két hét múlva töltötte volna be a 65. életévét, nem érhette meg. Nem sokan lehetnek az országban, akiknek az élete olyan mélyen összefonódott a szakszervezeti mozgalommal, mint a Pataky Péteré. Baloldali családi gyökerei mellett egy tévedés irányította a dolgozók érdekképviselete felé: számviteli főiskolára járt, de rájött, hogy egész életében nem akar ügyviteli kérdésekkel foglalkozni. Valójában népművelő akart lenni, később egyetemi diplomát is szerzett hozzá, és attól kezdve, hogy átlépte a Fővárosi Művelődési Ház, a későbbi Szakszervezetek Művelődési Ház küszöbét, élete négy évtizeden át összefonódott a szakszervezeti mozgalommal.
Később sokféle területen és poszton segítette a hazai érdekvédelem rendszerváltozás utáni átalakulását. 2013. decemberében az új szerveződés, a Magyar Szakszervezeti Szövetség első elnökévé választották. Egy interjúban ekkor így jellemezte magát: „Az tény, hogy nem vagyok forradalmár. Nem kenyerem a klasszikus demagógia. Szeretek szakszerűen érvelni, meggyőzni, nem legyőzni akarom az ellenérdekű felet. Évtizedekig ez is volt a feladatom a mozgalomban.” Pataky Péter többé nem érvelhet és nem győzhet meg senkit. Elment közülünk. Nyugodjon békében.