Amíg Fejtő Ferenc élt, addig kortársunknak érezhettük József Attilát is, akivel hajdan együtt szerkesztették a Szép Szót. Jó hetven évvel élte túl barátját. Ennyivel többet tapasztalt.
Most, születésnapja kapcsán, jutott eszembe: vajon nehezebb-e a mi feladatunk, mint a maga idejében Fejtő Ferencé volt? Fejtőé, aki kisgyerekként átélte az első, fiatal felnőttként a második világháborút. Látta a világháborút. Megjárta a Horthy-rendszer börtönét, s hazáját is elvesztette. Pontosabban a hazája kivetette magából, nézetei és bátorsága okán. Nem lehetett könnyű tudomásul venni, hogy hazája emigrációba kényszerítette. Mondhatjuk, szerencséjére, mert így túlélhette a zsidóüldözést, ami édesapjának életébe került. Az emigrációban Fejtő mégsem új életet kezdett, hanem folytatta a saját életét: olvasott, írt, tanított. S közben fél szemével mindig figyelt Magyarországra.
Fejtő figyelt, és sokat látott. Látott demokráciát, látott diktatúrát, békét és háborút. Ismerte a kommunista elnyomás minden sötét részletét, mégis becsületes szociáldemokrata tudott maradni egész életében. Ismerte az elméleti vitákat, de ő maga egész életében pragmatikus maradt. Végigutazta a XX. századot, s annak ellenére képes volt derűs maradni. Talán végtelen optimizmusának a jutalma, hogy élete végén megadatott neki, hogy visszatérjen a magyar közéletbe. Egyfajta elégtétel volt ez, bár ellenfelei ugyanolyan keserűen fogadták és élesen támadták, mint hét évtizeddel korábban. Egy másik évszázadban.
Fejtő ennek a válságosnak, nehéznek ígérkező XXI. századnak is üzent. Meghalljuk-e, hogy a történelem ismeretével, a művelődés derűjével a legrosszabb is megérthető, ha meg nem is bocsátható? Észrevesszük-e, hogy a nagy ember nemcsak beszélni, figyelni is tud: számára nincs rangon aluli beszélgetőtárs? Megértjük-e, hogy a szociáldemokrácia története - amit Fejtő végigkísért - válságok és feléledések, viták és reformok sorozata?
Most, amikor veszélyben érezzük a szociáldemokrata értékeket, egészen biztosan többet kellene beszélnünk Fejtő Ferencről. (S persze Kéthly Annáról is.) Most kellene figyelnünk rájuk, akik erkölcsi tartással és józan figyelemmel élték túl a XX. század viharait.
Ha olvassuk Fejtőt, kevésbé vagyunk pesszimisták. Érzékeljük, hogy „mégiscsak” a szociáldemokrácia – minden hibája ellenére – a lehető legemberibb eszme és politikai irányzat. Elvégre akármilyen veszélyekkel, kihívásokkal és kockázatokkal kell szembenéznünk, az emberséges társadalom és politika megteremtése a célunk.
Most lenne Fejtő 107 éves. Bár már nyolc éve nincs itt velünk, utazzunk műveivel tovább a XXI. századba!
