2013. március 3-án valamennyi katolikus templomban felolvasták a püspöki konferencia körlevelét. „Tekintettel a megváltozott állami törvényekre (…), kötelezően választható tárgyként jelölik meg, hogy órarendi kereten belül részesüljenek a fiatalok megfelelő felekezeti hitoktatásban. (...) Bátorítsák a szülőket, hogy éljenek a lehetőséggel, és kérjék mielőbb a katolikus hit- és erkölcstant gyermekeik számára!"
Most meg nekinyekeredtek, mondván: amíg nem lett kötelező, virágzott a plébániákon a hittantanítás. Belső kutatásuk szerint az iskolások kétharmadát keresztelték meg, negyedük volt első áldozó, és alig több mint ezren bérmálkoztak. A szentségek megfelelő oktatására nem alkalmas az iskolai tanóra – állítja most Bárány Béla hitoktatási felügyelő.
Node, kedves katolikusok! Ugyan mi akadályozza önöket, hogy az iskolában meghittanosult ifjaikat templomaikba csábítsák? Vagy a munka javát csak rálőcsöltették az orbáni hoffmanrózsizmusra, és most álmélkodnak, hogy a tervutasításos rendszer nem működik?
Mondjuk, ma kizárólag a konzervatív, keresztyén eszméket vallók(?) átkozzák ki leggyűlölködőbben a pápát, s az számít itthon politikai bölcsnek, aki Ferencet simán le-zsidó(muszlim)bérencezi.
Ha kisdiák lennék, furcsállnám, hogy a pap bácsi miért gyűlöli ennyire Krisztus földi helytartóját, miközben a jézusi szeretetről – kivéve a migránsok! - povedál.
E szekularizált államban (muhaha!) az lesz a szép, ha végül az r. kat. egyház fúrná meg a kötelező hittant. Ez (is) ma „Mária országa”.
