Az Origó így fogalmaz (Elter Tamás: Szálasi magával vitte, Rákosi páncélszekrénybe záratta. 2016. 08. 18.): „A Szent István napi körmenet... az 1920-as országcsonkító trianoni békeszerződés után ... a nemzeti összetartozás és a revízió jegyében a szentistváni birodalom gondolatának ünnepévé vált.” A történelem ismerőjeként szeretném hozzátenni, hogy szintén az igazság kifejezése lenne, mert hozzátartozik: „Mohács katasztrófája után az ország függetlensége általános nemzetközi elismerésben először a trianoni békeszerződés által részesült…”. Ebben a környezetben megkérdezhető: vajon a Szent Jobb körbemasíroztatása ma is a revízió igényének jegyében történik? Ha igen, akkor Magyarország részéről többről van szó, mint a nemzetállam mindenek felettisége elvének képviseletéről, hiszen ez esetben a Magyar Birodalom újraalakítása a cél. A revízió - legyen az részleges vagy teljes - mást nem jelent. És ha még figyelembe vesszük azt is, hogy a rendszerváltást követő periódusban országunk külön törvényt hozott a nemzeti összetartozásról (2010. XLV. törvény), mégpedig igen sajátos szövegezéssel, joggal tehetjük fel a kérdést: mi szükség van ilyen álláspontra, amikor korunk politikai lehetőségei konkrétan tartalmazzák a nemzetállami határok teljes spiritualizálását? Az már - a jövő magyar nemzedékeinek valószínűsíthető sorsára gondolva - elenyésző fontosságú szempont, hogy a Szent Jobb tényleg Szent István királyunk testének részét képezte-e, vagy sem.