A népszerű vendéglő kerthelyiségében kellemesen beszélgettünk, jól éreztük magunkat. A pincér egy nagy bográcsban letette elénk az illatos, gőzölgő gulyáslevest. Már éppen merítettünk volna, amikor egy veréb a felettünk lévő ágról belepottyantott. Csak egy icike-picikét. Oda lett a jókedv, a levesből sem ettünk.
Így piszkított bele a kormány B. Zs. kitüntetésével nagyon sok ember „levesébe”. Elvették az „étvágyát” a lovagkereszttől olyanoknak is, akik egy másik kurzustól kapták, és talán olyanoknak is, akik teljesítményét a most regnálók ismerték el. Ezúttal a lovagkereszt rangját sikerült a belepottyantott B. Zs-vel megkeseríteni; 2013-ban egy Szaniszló nevű, arra méltatlan újságíró Táncsics-díjával ugyanezek az újságíró szakma legrangosabb kitüntetését szennyezték be. Aki megkapta, egy élet munkájával érdemelte ki, aztán jött Balog miniszter megdöbbentő döntése, és számosan visszaadták az elismerést. Egyetlen méltatlan név miatt oda lett a Táncsics-díj rangja.
Talán nem véletlenek ezek a döntések. Fidesz-berkekben azt mondják, amikor a Táncsics-díjat értéktelenítették el, a szakmának akartak méretes pofont adni. Tanuljuk meg: az Orbán rendszerben hol vannak az újságírás mozgásterének határai, és ők mondják meg, ki a jó újságíró és ki nem az.
Lehet, hogy B. ZS. kitüntetése csak egy gumicsont? Tudták, botrány lesz belőle, s odadobták, ne figyeljünk oda a bíróságok függetlensége elleni készülő merényletre? Legyen min rágnunk, miközben a háttérben a hatalom „verebei” megint valamivel az ország levesét piszkítják?
