„Emelt fővel jöhettünk haza, a világ legjobb négy csapata közé bekerülni nem kis fegyvertény. Ugyanakkor nyilván csalódott vagyok az elveszített bronzérem miatt, mert szerintem ezt nem az oroszok nyerték meg, hanem mi veszítettük el.” – mondta a Népszavának Bíró Attila, a magyar női pólóválogatott szövetségi kapitánya, utalva az Oroszországgal szemben vívott bronzmérkőzés kimenetelére. Az oroszok egyetlen másodperccel a négyszer nyolc perc vége előtt mentették döntetlenre a párharcot, melyet végül ötméteresek után nyertek meg, elhappolva ezzel a magyar csapat történetének első ötkarikás medálját.
Nem állítható azonban teljes bizonyossággal, hogy az éremszerzés az orosz-meccsen ment volna el. A nyitányon Kínát legyőző magyar csapat a második körben Spanyolországgal is „partiban volt”, egészen a harmadik negyedig: akkor fájdalmas magyar gólcsend következett, míg a rivális egy 1-6-os szériával átvette a mérkőzés irányítását. Hiába voltak meg a magyar helyzetek, végül a spanyolok egy kontragóllal 11-10-re megnyerték a meccset. A több hibával játszó válogatott utólag sajnálhatta, hogy kezdeti előnyszerzése után képtelen volt pontot szerezni a spanyolok ellen, hiszen a mezőnyből kiemelkedő Egyesült Államoktól elszenvedett vereség után így csak a csoport harmadik helye volt elérhető, ami a korábban elkészített ágrajznak köszönhetően borítékolta, hogy a döntőig még egyszer „szembejönnek” az amerikaiak.
Noha a spanyol-meccshez hasonló rövidzárlatok tarkították az Ausztrália elleni negyeddöntőt is, a második félidőben mutatott hősies küzdelemnek meglett a jutalma: lélekemelő végjáték után válogatottunk büntetőket követően kvalifikálta magát a legjobb négy közé, ahol - amint az várható volt - az Egyesült Államok, s vereség következett. Egy győzelem, egy döntetlen és három vereség után a lányok így is esélyt kaptak az alapvető célkitűzés teljesítésére, az éremszerzésre. Ennek eléréséért azt az orosz együttest kellett volna legyőzni, amelyet például a belgrádi Eb-menetelés során januárban már sikerült megverni .
A történtek ismertek: küzdelem, dráma, könnyek, Magyarország negyedikként zárt. Noha összességében - a rendes játékidőt tekintve – csupán egy győzelemmel, két döntetlennel és három vereséggel zártunk negyedikként, a lapunknak nyilatkozó Bíró Attila pozitívumot is tudott kiemelni a női vízilabdázók szereplése kapcsán. „Az elmúlt években sajnos nem ez volt a jellemző a válogatottra, de ezúttal Kína és Ausztrália ellenében tengerentúli csapatokat is sikerült legyőzni - ez mindenképpen pozitívum. Úgy látjuk, az amerikai válogatott még nagy falat, illetve az európai csapatok is feljöttek a nyakunkra, úgyhogy nem üldögélhetünk tétlenül az európai trónon.”
A riói tapasztalatok alapján - minimum az európai elsőség visszaszerzéséhez - Bíró csapatának stabil kapusteljesítményre, s a torna álomcsapatába beválasztott Bujka Barbara és Keszthelyi Rita klasszisteljesítménye mellett további két-három biztos kezű játékosra lesz szüksége. Jelen keret nem egyszer bizonyította, alkalmas nagy célok elérésére. De vajon túltették már magukat az elszalasztott lehetőség okozta keserűségen a lányok? „Kénytelenek lesznek, már csak azért is, mert itt a nyakunkon a világbajnokság, úgyhogy ott ki lehet javítani a bronzérem elvesztését. Bízom benne, hogy jövőre itthon nem nüanszokon múlik majd a helyezés, s magabiztosan szereplünk majd.”
A Szerbiával olimpiai bajnoki címet nyerő Branislav Mitrovic a Magyar Vízilabda Szövetség honlapjának beszélt a veretlenül ötödikként végző magyar férfi pólócsapatról. „Ez a magyar válogatott jobb annál, mint amit a helyezése mutat. Beszéltem több játékosukkal, tudom, volt két rossz negyedük a negyeddöntőben, és ezen aztán tulajdonképpen az egész torna elment. De ez a sport, van ilyen, menni kell tovább. Nem féltem a magyar együttest, sok van benne.”