Van egy illúzióromboló hírem: az olimpia csak másodsorban szól a sportról. Ha kizárólag a sportról lenne szó, akkor csupán a selejtezőkön elért eredmények számítanának, és nem lennének nemzeti kvóták. Ahol csak és csupán a pályán-medencében-páston elért eredmények számítanak, azok a kontinens- és világversenyek, most már minden sportból vannak ilyenek. Nem véletlen, hogy egyes sportágakon belül az ott szerzett érmek szakmailag fontosabbak, mint az olimpiaiak. Egy olimpiát mégis jóval többen követnek, mint egy súlyemelő vagy egy vitorlázó világbajnokságot, és nem csak mert a negyvenegy sportág rajongói összeadódnak.Az olimpiának presztízse van, és nem csak a rendezvény méretei miatt. A modern kor egyik vívmánya, hogy létezik egy ilyen, rendszeresen megrendezett sportesemény, ahol a világnak ma már az összes országa és gyarmata képviselteti magát, és mindenki mindenkinek a sporttársa. Egy időben, nem kicsit naivan tán még azt is várták tőle, hogy a nemzetek közötti háborúzást felváltja a sport, és vele együtt az etnikai-politikai határokon és ellentéteken átívelő sportszerűség. (...)
