A négy folyó országa fölött, egy hatalmas szirti sas köröz. Ő a sasok sasa, a tábornokok tábornoka, ő a lengyel Boleslaw Prus megénekelt királyi madara. Ő, kinek éles szeme azzal van megáldva, hogy egyszerre az eget és földet átfogja. Fényes a tolla, széles a válla, erős a karja, hosszú-feszes szárnyaival a mérföldeket csapja. Izmos a lába, a vártát szilárdan állja, karmai között zsákmányát fogságban tartja. Duzzadó keblével a teret uralja, madarak tömege hű alattvalója. A madarak ura mindig gondolataiba merül, hű szolgája, templomának első számú papja, ura szárnyalását látva óvni próbálja: ha túl magasan repül, hamar a Nap vonzásába kerül, szárnyát megégetheti a napsugár. De a sas nem hallgat az intő szóra. Neki magasra kell törnie, mert népének jövőt kell mutatnia, hogy elképzelései rendszere sokáig éljen, s ahhoz az kell, hogy megértse mind a nép. "Évekig dolgoztam ideáim rendszerén, azt nem változtathatja meg sem a Föld, sem az ég."
A szirti sas Magyarországon nagyon ritka madár, alig néhány példány van belőle. A felnőtt szirti sas kettőezer méter magasságból észreveszi áldozatát és négyszáz kilométer/óra sebességgel száguld felé, hogy elejtse. Nincs esélye a menekülésre sem a kiszemelt áldozatnak, sem pedig annak, aki az áldozatot meg akarja menteni... Ugye, tetszik érteni?