Stephanus nevét egy falfelirat alapján azonosították. Az ásatás látogatói úgy tekinthetik meg az emeletes kelmetisztítót, ahogyan valószínűleg az ókori ügyfelek is látták a 79-es vulkánkitörés előtt. A műhelybe visszakerültek az ott talált tárgyak, amelyeket eddig az ásatások múzeumában őriztek.
Stephanus ványolóját (fullonica Stephani) lakóházból építették át gyapjúmosóvá és kelmetisztítóvá: az alsó szinten a mosásra szolgáló medencék álltak, az emeleten a kelméket szárították.
Stephanus ványolóját 1912 és 1914 között ásták ki. Az ott talált berendezési tárgyak elhelyezését az 1916-ban készült felvételek alapján ismerik.
A pompeji régészeti területen egymás után nyílnak meg a restaurált épületek, amelyekbe az eredeti tárgyakat, bútorokat is visszahelyezik. Ha nagy értékű a lelet, a másolatával helyettesítik.