Shaw drámája a nyugati kultúrában a mai napig meghatározó - igaz ügyekért harcolókat, elnyomottakat, ellenállókat szimbolizáló - Jeanne d’Arc történetét dolgozza fel. Az alkotó művének középpontjában egy egyszerű parasztlány áll, akit az Úr hátborzongató víziókkal terhel, azt kérve, hogy vezesse a francia sereget a megszálló angolok ellen a Loire folyó völgyében található Orléansban.
A művet először 1923 decemberében, a New York-i Garrick Theatre tűzte műsorra, s a szájhagyomány és a sajtó hamar szárnyára vette. T. S. Eliot, a szintén Nobel-díjas brit író azt írta a műről, amelyet az ősbemutató utáni évben, Londonban látott, hogy habár nem remekmű, mint azt sokan állították, kivételes alkotás.
Az idei év egyik legnagyobb londoni színházi dobásának készülő darab főszereplője Gemma Arterton nagy tapasztalattal bír erős, független nők eljátszásában. A közelmúltban ért végett a Nell Gwynn című zenés komédia a londoni Apollo Színházban, amelyben II. Károly angol király prostituáltból lett szeretőjét, az egyik legkorábbi brit színésznőt alakította.
Előző színpadi munkája, az Adelphi Színházban bemutatott Harc az egyenjogúságért! (Made in Dagenham) szintén nagy siker volt. A harmincéves Artertont mindkét alakításért jelölték a legrangosabb szigetországbeli színházi kitüntetésre, a Laurence Olivier-díjra, Nell Gwynn megformálásáért pedig júniusban megkapta a Glamour női magazin Women of the Year Awards elnevezésű elismerését a legjobb színpadi színésznő kategóriában.
George Bernard Shaw hősnőjét az elmúlt évtizedek során sokan eljátszották már. Az egykori Bond-lány, Gemma Arterton elismerésre méltó elődei többek között Lynn Redgrave, Imelda Staunton, Anne-Marie Duff, Eileen Atkins és Judi Dench voltak.
