A jogszabályok alapján a részvétel már a fizikai jelenlétet is a rendbontásban való közreműködést jelenti
Kilenc hónap fogvatartás után született meg az elsőfokú ítélet tíz „röszkei zavargó” ügyében pénteken Szegeden. Hat férfit egy év két hónap börtönbüntetéssel sújtott a bíróság, és négy évre kiutasította őket. Egy vádlott - aki az átkelőnél megafonon keresztül is beszélt a tömeghez - három év börtönt kapott. Az ügy rossz egészségi állapotú vádlottjait egy év -négy, illetve két évre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélték. Közülük két férfit szintén kiutasított a bíróság, egy, már oltalmazott státust kapott nő esetében azonban nem adott helyt az ezt kérő ügyészi indítványnak. A többi hat esetében az idegenrendészeti hatóság dönt arról, hogy elrendelik-e az idegenrendészeti őrizetüket. A bíró mindenesetre nem tartotta szükségesnek.
Arany János bíró a döntés indoklásakor kifejtette, Magyarországon ez az első ilyen per. A bíróságnak az eljárás során azt kellett vizsgálnia, hogy a vádlottak szándékosan léptek-e magyar területre, és ezt jogosulatlanul, tömegzavargás résztvevőjeként tették-e. A bíró közölte, a bűncselekmény alapesete - a határzár tiltott átlépésének bűntette - elkövetését a vádlottak többsége elismerte. A jogszabályok alapján a részvétel már a fizikai jelenlétet is a rendbontásban való közreműködést jelenti. Az ügyészség sem vádolta azzal a terhelteket, hogy erőszakos cselekményeket követtek el, de kihasználták a határ erőszakos kinyitását és ellenőrzés nélkül léptek magyar földre.
A határzárral kapcsolatos bűncselekmények esetében a törvény erejénél fogva kötelező a kiutasítás alkalmazása, ezt csupán az oltalmazott státust kapó vádlottnál lehetett mellőzni - mondta a bíró.
Az ügyész súlyosításért, az elítéltek és védőik felmentésért fellebbeztek.
A Magyar Helsinki Bizottság szerint rossz az ítélet
A Magyar Helsinki Bizottság az egész eljárást súlyosan Alaptörvény-ellenesnek és minden ízében abszurdnak tartja. Három ügyfelük vonatkozásában az indokokat pontokban foglalták össze, ebből idézünk.
- Az ügyészség sem állította, hogy a megvádolt külföldiek dobáltak, a rendőrökre támadtak vagy hőbörögtek volna. A valódi tetteseket nem sikerült bíróság elé állítani.
- A vádirat csak egyetlen vádlott esetében tárgyalta, hogy mit is csinált az ügyészség szerint. A többi kilenc esetében nem.
- Volt olyan megvádolt személy, akik közül egyiket talicskában toltak a tetthelyre, mert a gerincébe fúródó bombaszilánkok miatt deréktól le van bénulva. A másik mankóval, bottal tud csak járni, őt a visszarohanó tömeg sodorta el és taposta meg. A harmadik pedig egy idős, krónikus cukorbeteg, nagyon rosszul látó asszony.
- Akkor tartóztatták le a mostani vádlottakat, amikor száz kilométerrel távolabb, a horvát–magyar határról a magyar állam maga buszoztatta és vonatoztatta a menekülőket az osztrák határra.
- A vádlottak közül egyet már oltalmazottként ismerték el, kettőnél pedig bírósági ítélet mondja ki, számukra nem volt biztonságos Szerbia, így jogosultak a menekültügyi eljárásra.
- Miközben ügyfeleink „háziőrizetben” voltak, aközben újságíróknak és más személyeknek az idegenrendészeti fogda parancsnoka nem engedélyezte, hogy belépjenek az objektum területére. A házi őrizet szabályai szerint egyébként a terhelt bárkit fogadhat, akit ő akar.
- Az ügyészség – merőben önkényesen – nem bizonyítékként, hanem bűnjelként kezelte a helyszíni rendőrségi videofelvételeket. Így a vádlottak és védőik csak a tárgyalás idején ismerhették meg azokat, de a bíró utóbb a tárgyaláson sem engedélyezte azok lejátszását.
- Abszurd maga az ítélet is. Olyan embereket büntet szabadságvesztéssel, akik nem követtek el bűncselekményt és jóhiszeműen (vagy tévedésben) jártak el.
A bizottság ügyfelei fellebbeztek, és az házi őrizet idegenrendészeti fogdán történő végrehajtása miatt mindenképpen a strasbourgi bírósághoz fordulnak.
