A politika újra bekavar a sport világába, akárcsak a "legszebb" ötvenes években, Rákosi pajtás idején. Ugyanis olyan hírek terjengenek, hogy nem mindenki örül teljes szívvel a válogatott EB sikereinek. Állítólag például a Klubrádió rendszeres hallgatóinak a 80%-a nem lelkesedett a győzelmek hatására, ugyanis attól tartanak, hogy a kormány a válogatott jó szereplését politikai haszonszerzésre törekszik felhasználni. És ez vonatkozik az egész "hazaáruló" baloldalra is. Ők azok a megátalkodottak, akiknek semmi sem jó, akik a kákán is csomót keresnek. Mindenesetre már több ízben tapasztaltuk, hogy a kabinet a legkisebb valós vagy annak vélt sikert azon nyomban a saját dicsőségének mond. Most például jó alkalma nyílik arra, hogy megmagyarázza, miért költött súlyos milliárdokat stadionokra a kórházak, iskolák fejlesztése helyett. A válogatott keltette eufóriában az emberek pedig könnyen hajlamosak lesznek mindent feledni. Én a magam részéről szívből örülök minden magyar sportsikernek, főleg ha fociról van szó anélkül, hogy egyszeriben Orbán lelkes támogatójává válnék. Úgysem ezen múlik, hogy valaki szereti vagy éppen a pokolba kívánja Orbánt.
Éppen ezért másokkal ellentétben én nem csinálok divatot a futball utálatából csak azért, mert ez Orbán vesszőparipája és nem kifogásolom csípőből a stadionépítéseket sem, hiszen ezek az épületek is az ország épített örökségéhez tartoznak. Inkább az a baj, hogy a stadionokra költött irdatlan mennyiségű pénz mellett "elfelejtkeztek" az illetékesek a legalább ennyire fontos, sőt életbevágó jelentőségű egyéb intézmények fejlesztéséről. Ha nem így lenne, vagyis a kórházak, iskolák modernizálására, az orvosok, nővérek, pedagógusok életkörülményeinek javítására és béremelésére jutna elég fedezet a költségvetésben, biztos vagyok benne, a kutya sem törődne a stadionokkal. Nem a stadionépítés Orbán legnagyobb bűne, hanem inkább az emberi szenvedés iránti teljes érzéketlensége, a társadalom végletes kettészakítása, hogy az emberek már nem tudnak igazán felszabadultan, felhőtlenül semminek örülni. Nem tesz jót az ország nemzetközi hírnevének az örökös szembenállás. Ennek a politikának előbb-utóbb meglesz a negatív következménye. Mindezt az egész ország lakossága meg fogja érezni - Orbánék kivételével. Jó lenne végre nyugodt lelkiismerettel örülni az életnek.
