Egyes szám első személyben írt üzenetet a briteknek a több százezer Nagy Britanniában dolgozó magyart is érintő Brexit ellen Orbán Viktor. A Daily Mail című konzervatív napilap hétfői kiadása által közölt egész oldalas hirdetés angol szövege a brit választópolgároknak szól, a kormányfő szerint ugyanis: "A döntés az önöké, de szeretném, ha tudnák, hogy Magyarország büszke arra, hogy önök mellett állhat az Európai Unió tagjaként."
Nem a kormány, csupán a kormányfő kampányol tehát a britek maradásáért, hiszen - mint megírtuk - Lázár János kancelláriaminiszter a múlt héten még azt mondta: a magyar kabinet nem foglal állást a kérdésben, azt a britekre bízza. A hirtelen jött álláspontváltás másoknak is feltűnt, így több laptársunkkal azt közölte a miniszterelnöki sajtófőnök: Orbán "következetesen azt az álláspontot képviseli - a visegrádi országok kormányfőivel közösen -, hogy Európa erősebb a britekkel együtt, és mi örülünk annak, hogy egy ilyen nagy nemzettel egy szövetségben lehetünk. Ez részben megtiszteltetés, másrészt komoly erő - mondta el több fórumon is a miniszterelnök. Mi is erősebbek vagyunk, ha a britek bent vannak az Európai Unióban. Orbán Viktor azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy nem akarjuk mi megmondani a briteknek, hogy mit tegyenek, hogyan döntsenek. A britek a saját szempontjaik alapján hoznak egy döntést, és mi ezt el fogjuk fogadni."
Kérdéses persze, hogy az egész oldalas hirdetés, valamint az azt megelőző napok kormányzati nyilatkozatai mennyiben hitelesek, hiszen ha a kabinet, avagy Orbán nem akarná megmondani, mit tegyenek a britek, akkor nem mondana semmit. Ráadásul Orbán az első uniós miniszterelnök, aki ilyen erőteljesen beleszállt a Brexit-ellenes kampányba. Mindezt persze közpénzből, hiszen a londoni magyar nagykövetség finanszírozta a hirdetést, amely hozzávetőleg bruttó 21,1 millió forint volt.
„A döntés az önöké, de szeretném, ha tudnák, hogy Magyarország büszke arra, hogy önök mellett állhat az Európai Unió tagjaként” – üzeni a kormányfő
"Az EU és Magyarország érdeke megegyezik abban, hogy Nagy-Britannia maradjon az Európai Unió tagja" - közölte ezzel szemben Szijjártó Péter is tegnap az uniós tagországok külügyminisztereinek luxemburgi tanácskozása előtt. A külgazdasági és külügyminiszter elmondta: Nagy-Britannia kilépése az EU-t gazdaságilag és politikailag is rendkívüli módon meggyengítené, hiszen a szigetország Európa második, a világ ötödik legnagyobb és legerősebb gazdasága. "Az Európa jövőjéről folytatott uniós vita során a britek számos olyan gondolatot képviselnek, amelyek, ha nem jelennek meg hangsúlyosan, akkor a vita Magyarország szempontjából rossz irányt fog venni" - fokozta a kampányt a miniszter, példaként pedig azt emelte ki: a magyar és a brit álláspontok megegyeznek abban, hogy a nemzeti parlamentek szerepét erősíteni kell. "Az uniót érő válságok is azt a tanulságot hozták magukkal, hogy a fontos és gyors döntések meghozatalához szükséges tudás alapvetően nemzetállami szinten van jelen" - hangsúlyozta. Szerinte ezt mutatja, hogy tagállamokat és a tagállami döntéshozatali jogosultságokat meg kell erősíteni, s mivel ezt az álláspontot Nagy-Britannia képviseli leghangsúlyosabban, Magyarországnak az az érdeke, hogy a britek az unió belül maradjanak.
Ez utóbbi külügyminiszteri érvelés azonban aligha igaz, de legalábbis nem ez a legfőbb oka a magyar kormány hirtelen jött pálfordulásának, hanem az, hogy nemcsak súlyos, egyelőre felmérhetetlen gazdasági veszteségekkel járhatna hazánk számára a Brexit, de könnyedén földönfutóvá tehetne több százezer nagy-britanniai munkavállalót is, akiknek elhelyezkedési és boldogulási esélyei Magyarországon egyelőre nem is látszanak.
Nem jöttek haza a fiatalok
"A program lezárult. További kérelmeket nem áll módunkban befogadni" - mindössze ennyi fogadja a "gyerehazafiatal.hu" látogatóit immáron egy hete, amikor is Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter mintegy mellékesen bejelentette: lezárják az eddig sikerként kommunikált kormányzati akciót. A döntés racionális, hiszen az elköltött 100 millió forintból egy év alatt csupán 105 embert tudtak hazahozni.
A "sikersztori" még 2015-ben indult, amikor a Nemzetgazdasági Minisztérium bejelentette: elindul a Gyere haza fiatal elnevezésű program, amelynek célja, hogy a külföldön dolgozó magyar fiatalok hazatérését segítse lakhatási és letelepedési támogatással, illetve megfelelő munkahely biztosításával. Akkor az akció felelőse, Czomba Sándor államtitkár közölte, hogy elsőként a Londonban élő és dolgozó magyarokat célozták meg, és első körben a 100 millió forintos program segítségével 50 fiatal problémáját és hazatérését fogják segíteni. A program kudarca rengetegszer témát szolgáltatott a sajtónak, a kabinet össze-vissza kommunikált róla, többször felmerült az is, hogy hazudnak az érintettek létszámáról. Éppen a zűrzavar miatt tett fel kérdéseket Ujhelyi István néhány hónapja Pákozdi Szabolcsnak, a programot lebonyolító Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. (OFA) ügyvezető igazgatójának. Az MSZP európai parlamenti (EP-) képviselőjének címzett, terjedelmes válaszlevél a március elejéig érvényes adatokat közölte. Az OFA vezetője szerint 2015 októberére már sikerült itthoni elhelyezkedésében segíteni "a célként kitűzött" 50 fiatalt, idén márciusig pedig már 73 főt foglalkoztattak itthon, akik az Egyesült Királyságból tértek haza, s további 10 fiatal "sikeres állásinterjún van túl, miközben a programhoz csatlakozók száma folyamatosan növekszik". Pákozdi szerint ez az első kormány, amely ilyen programot indított, így annak sikerességét nem lehet csupán a létszámból megítélni, sőt, ő maga fokozott érdeklődést tapasztalt az angliai magyarok körében.
Beszámolt mindennek áráról is: a programra biztosított 100 millió forintos költségvetési forrás 5 százalékát működtetésre, 95 százalékát pedig a "csatlakozott fiatalok támogatására" fordította a szervezet. A működtetési költségek a jól hangzó 5 százalékból személyi jellegű kifizetések formájában mintegy egymillió forintot tettek ki márciusig, a PR tevékenység több mint 2,5 millió forint volt, a londoni nyílt napokkal kapcsolatos költések pedig (200 fős hallgatóságra tervezett terembérlés, szállás az előadóknak, stb.) pedig további több mint egymillió forint. Ez az, amit az OFA elköltött a kudarcos program népszerűsítésére, s mindezzel párhuzamosan márciusig 42,6 millió forintot fordított az addig hazatért 73 személy támogatására. Az "egy személy által igénybe vett legmagasabb támogatási összeg" 1,2 millió forint volt, amely tartalmazta az "egyszeri munkahely-keresési (repülőjegy) és a 12 havi lakhatási támogatást". Egy átlagos támogatott 59 ezer forintot kapott munkahelykereséshez, és mintegy 1 millió forintot lakhatásra, s vélhetően ugyanez az arány érvényesülhetett a március óta hazatért, további 32 fiatal esetében is. Ujhelyi szerint nemcsak mindez egyértelműen kudarc, de az EP-képviselő azt is tudatta már: a hatékonynak nem nevezhető program úgy szűnik meg, hogy a kormány eközben semmi egyebet nem "talált ki" az angliai munkavállalóknak, sőt, lényegében lemond azokról, akik egyre nagyobb számban vándorolnak külföldre.
Vittek magukkal még egy embert
Való igaz, tavaly már majdnem 33 ezren hagyták el az országot a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, ám a valós szám ennél vélhetően sokkal nagyobbra rúg. Noha a kormány igyekszik bagatellizálni a problémát, maga Matolcsy György - még nemzetgazdasági miniszterként - egy írásbeli kérdésre adott válaszában már az előző ciklusban elismerte, hogy több mint félmillió magyar vándorolt külföldre, közülük pedig csak Nagy-Britanniában körülbelül háromszázezren dolgoznak. Hivatalosan persze jelenleg mintegy 370 ezer magyart tartanak nyilván az Európai Gazdasági Térség országaiban, ám a valós szám ennél jóval nagyobb lehet, mert a francia, spanyol és görög adatok nem ismertek és sokakat nem látnak a statisztikusok.
Az Eurostat adatai szerint mindenesetre a válság előtt 120-130 ezer magyar élt külföldön; Németországban dolgozik a legtöbb, 150 ezer, ami a 2008-2009-es válság előtti 60 ezer két és félszerese. Nagy-Britanniában hivatalosan is legalább 96 ezren vannak, ami kétszerese a nagy összeomlás előtti adatnak. Habár maga Orbán 55 ezer angliai munkavállalót emlegetett a David Cameron brit miniszterelnökkel való budapesti találkozóján év elején, valójában a KSH adatai és becslések szerint is csak Londonban több százezer honfitársunk tartózkodik. Sőt, a brit Social Security Office által belső használatra készített tanulmányból kiolvasható: már 2014-ben is csaknem 1,4 millió magyarnak volt angliai társadalombiztosítási száma. Persze ez nem jelenti azt, hogy ennyien ott is tartózkodnak jelenleg, ám hogy valamikor munkát vállaltak a szigetország valamely pontján, az biztos.
Éppen ez volt az oka annak, hogy a Gyere haza fiatal program is Londonra és az Egyesült Királyságra fókuszált, mert nemcsak sok magyar van ott, de a programot irányítók szerint "ott a legalacsonyabb a magyar munkavállalók átlagéletkora (33 év), 80 százalékuk 40 évnél fiatalabb, rendszerint magas végzettségűek (33 százalékuk diplomás, 43 százalékuk érettségivel rendelkezik) és 49 százalékuk nőtlen vagy hajadon" - magyarul rájuk lenne a legnagyobb szükség itthon. Tény az is, hogy a kivándorlás mérhető módon 2010 után gyorsult fel, a Londonban élő magyaroknak pedig jelenleg alig hat százaléka mondja csak, hogy tervezi a hazatérést.
Kényszerből költöznek vissza?
Éppen ezeknek az érintetteknek lenne igazán komoly érvágás Nagy-Britannia kilépése az EU-ból, hiszen a szabad mozgás és munkavállalás elve csak a szövetségen belül érvényesül. Ráadásul őket kevéssé fenyegetné a britek maradása esetén napirendre kerülő EU-reform, hiszen nem elsősorban szociális ellátásokért, hanem sokkal inkább munkáért költöznek ki. Több kutatás is megerősítette: a Kelet-Európából érkező bevándorlók, jórészt magyarok, még a gazdasági válság legdurvább éveiben is sokkal több pénzzel járultak hozzá a britek közös kasszájához, mint amennyit kivettek belőle. A brit statisztikai hivatal (ONS) múlt szerdai adatismertetése szerint ráadásul az áprilissal zárult három hónapban átlagosan 5 százalék volt az állástalanok aránya, a rendszeres fizetett munkát végzők száma pedig 31,59 millió, ami a 16 és 64 év közötti korcsoporton belül 74,2 százalékos foglalkoztatottságnak felel meg.
Magyarán az angliai magyarokra nemcsak szüksége van a brit munkaerőpiacnak, de nem is veszik el az álláshelyeket a britektől. Az ő jogaikat, amennyiben maradhatnak az Egyesült Királyságban, kizárólag az sértené, ha a munkavállalásuk mellett nekik járó jogokat csorbíthatnák, valamint ha az ott születő gyermekek, illetve az emiatt munkából kieső szülőjük nem volna jogosult egészségügyi vagy szociális ellátásra pusztán azért, mert "bevándorló". Ez persze könnyen következhetne abból az uniós reformból, amelyről év elején Budapesten lényegében meg is állapodott Cameron és Orbán, s amit aztán a megfelelő finomításokkal elfogadott az EU is. Ám bizonyos ellátások megkurtítása korántsem egyenlő azzal, ha a csütörtöki brit népszavazást követően több százezren elkezdhetnének csomagolni.
